Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

CSEH EDIT: A Békés vármegyei parasztok válaszai az úrbéri kérdőpontokra

- 322 ­Doboz 1769- október 18. 1. Soha sem volt semminemű urbárium, sem pedig jobbágyi kötelesség kö­zinkben be hozva, hanem két részről meg edgyezett contractus szerént tartattak /így/. 2. Contractusunk három három esztendőre lévén szabva, a' contractualis űdő alatt semminemű czikkelyéb/en/ meg nem másoltatott, sem pedig az alatt tőlünk több nem kérettetett. 3. Földes Urunkhoz való kötelességünk abból áll, hogy a' contractusban jelentetteken kivül mintegy 18 esztendőktűi fogva, esztendőnként három szór héti szert szóigálunk, mindenkor 4 szekér és 12 gyalogh emberek által. Ezen fellyül, a mikor valamelly szekerezés kivántatik, minden­kor elől állnak. 4. A' mi határunk nem egyéb, hanem tsak erdőbűi és nagyobb részént som­bokos rétekből álló, a' mellynek mintegy huszad részén vágynak szántó földeink, a' mellyeket jóllehet a' vizek/ne/k árjától munkás és fá­radtságos gátakkal oltalmazunk, még is az árviztől meg nem tudjuk tejességgel menteni. Mert jóllehet néha néha a víz fellyűrűl el nem lepné, alulról mindazonáltal fel szokott fakadni rajtok, ugy hogy a' mikor már a' viz meg fordul, kéntelenittetünk fojátokat csinálni és ot­tan álló vizeket ekképpen ki botsátani. Szénánk mostani szárazságra va­ló nézve mind számában, mind pedig mineműségében meg lehetős, mikor pe­dig az árvizek járnak, akkor igen keveset, azt is tsak haszontalan vad gazt kaszálnak. A helység az határban köz szükségére mintegy 20 szekér­re valót szokott kaszállni, semmit nem vetvén. Szőlőnk nints. Tüzelő nádunk és nádasunk vagyon elégséges. Az erdőből M./éltóságos/ Földes Urunk kegyességéből meg engedtetik gajjat és egyébb tűzre való száraz fát hordani. Épületre való fa is czédula mellett szokott engedtettni. Vagyon az helységnek egy két kerekű vizi malma árenda alatt. Legelő me­zőnk, a' mellyen szárazságban mintegy 300 darab marha el élhet, olyan, a' mellyet mihejest a' viz meg árad, azonnal el szokott borítani, ugy, hogy a' marháink hasig járnak a vízben, sőt kéntelenittetünk sokszor erre való nézve marháinkat más határokra el széleszteni. Az utón kivül lévén, módunk nintsen sem fuharozással sem kézi munkával pénzt keres­ni. 5. A mi kevés földünk vagyon határunkon, az kinek kinek tehettségéhez képest vagyon fel osztva. Nálunk való leg jobb gazda (ki vivén egyet, a' kinek 10 posonyi, hetet, nyolczat pedig a kinek hat s' négy posonyi mérőre való földje vagyon) leg fellyebb három posonyi mérő búzánál töb­bet nem vethet. Kaszállója pedig, de az is tsak akkor, a' midőn a' víz engedi, hét vagy nyolcz szekérre való. Későn esvén a kaszállás a' vi­zek miatt, mivel másodszor meg nem nyőhet a' fű, sarjút nem lehet ka­szálni. 6. Ez ideig nállunk robota nem lévén, minthogy contractus szerént tar­tattunk mindenkor, egyebet annál, amellyet az 3. punctumra fel tet­tünk, nem szolgáltunk. 7. Kilenczeddel igen is tartoztunk, a' mellyet vagy in natura, szeműi, mint az idén, meg adtunk, vagy pedig pénzen váltottunk meg. A midőn meg váltottuk repartito szerént, esztendőnként adminisztráltunk 380

Next

/
Thumbnails
Contents