Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 276 XVIII. század első felében - Századok. 1883. 342-362. 430-452.) 224 "in einen öffentlichen Theatre-" (22. f. 145.) - vagyis valamilyen nyitott, szabadban álló színpadon. (Tehát nem a piaristák színházában, mint Szinnyei írja.) 225 1757. 25.f. 158-159. "weil das Theater auf freiem Felde gestanden" - tehát egyértelműen szabadban fölállított színpadról van szó. A nagykárolyi várkastélyban ekkor még valóban nem volt színház (Staud: i.m. 3.rész. 89.), csak a piaristáknál tartottak előadásokat, illetve Hueber gyulai előadását ismételték meg itt. Hiteles viszont az, amit visszaemlékezésében Balog István vándor színigazgató a Károlyi grófok Nagykárolyi jószágainak inspektorától idéz: "Volt itt azelőtt cancellista koromban, még midőn a mostani grófok atyja élt, az iskola épületben egy teátrum, melyben dilettánsok játszottak, mert a megboldogult gróf nagyon szerette a teatert, minden tisztjének, ki csak németül tudott, részt kellett abban vennie, ki nem tudott játszani, annak néznie kellett, mint kínlódik a többi és az öreg úr nagyokat kacagott, mint törte a sok zsíros szájú magyar a finom német szót; de biz azt a színházat elbontotta a tisztség, granáriumnak hambárnak használja..." (uo. 3. rész. 90.) Staudnak igaza van, a színházkedvelő "öreg ur" valóban nem lehetett a 35 évesen elhunyt Károlyi 3ózsef (1768-1803). Lehetett viszont apja, Károlyi Antal, aki csak 1791. augusztus 24-én halálozott el. Az inspektor valóban említi ugyan, "a mostani grófok atyját" (Károlyi Józsefet), de azután nem róla beszél, hanem a "megboldogult gróf"-ról, az "öreg ur"-ról, vagyis Károlyi Antalról. Az inspektor ugyanis föltehetőleg az 1780-as évekre emlékezett viszsza. A később granáriumnak használt színház pedig a piaristák iskolájának eredeti épületében volt, ahonnan 1767-ben új iskolaépületbe költöztek át. (Vö. Szatmár vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp. é.n. 171-179. 344-345.) A színház azonban -mint a forrásból megtudjuk- maradt és a fenti módon használták is egy ideig. 226 A püspöki ^ palotát építtető és 15 ezer kötetes könyvtárat alapító Patacich Ádám nagyváradi püspök 1764-ben Dittersdorfot szerzőttette zenekarához, akinek elődje a püspöki székhelyen Michael Haydn (Joseph Haydn öccse) volt. (Staud: i.m. 2.rész. 43.) Igaz, a püspöki rezidencia és a gyulai nyári kastély nemigen hasonlíthatók össze. A Harruckernek "rezidenciája" Bécsben volt. 227 i.m. 369. A végbement intellektuális és társadalmi változásokról ld. még K. Thomas: i.m. 767-794. 228 Marczali Henrik: Mária Terézia 1717-1780. Bp. 1891. 215-236.; Gustav Gugitz: Das Jahr und seine Feste im Volksbrauch Österreichs. Wien. 1949. I-II. A XVIII. század elején a hatóságok kiszorították Bécs utcáiról az álarcos mulatságokat. 1743-tól büntetést szabtak ki arra, aki az utcákon maszkban mutatkozott, (i.m. I. 16-19.) Zoltán József ismerteti Mária Terézia 1772. évi báli rendelkezését, amely az 1773. év farsangjának bálozását szabályozta Pest-Budán. Eszerint álarcos bálokat csak a kijelölt helyeken volt szabad tartani. A lárvákat csak a bálon viselhették, az utcákon álarcosán csak gyaloghintóban, kocsiban volt szabad mutatkozni, (i.m. 170-173.) Az ünneplő utca hajdani kiváltságaiból egyre kevesebb marad