Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 263 92 1758. l.f. 171-172. 93 1743. 2.

f. 12-19. és Dux: i.m. 188. és 195. 94 Dux: i.m. 174. 95 1757. 2.

f. 4-5. 96 1758. 5.

f. 191. Meg kell említeni, hogy míg a kastélyban úri szórakozás volt a vadászat, madarászat, a lakosságnak évről évre rendeletek írták elő bizonyos kártevő állatok pusztítását, megszabott számú állatfej beszolgáltatását. 1755-ben verebek, varjak, szarkák, csókák pusztítását rendelték el s ezt 1757-ben megújították. (Haan: Regesták... 126-128.) 97 B. Harruckern Ferenc udvara Gyulán... 18. 98 uo. 99 1758. 4.f. 186-190. 100 1758. 5.f. 194-195. 101 uo. 191-192. 102 1758. 9.f. 217-218. 103 i.m. 17-18. 104 Zoltán József: A barokk Pest-Buda élete. Bp. 1963. 73-74. és 157. Néhány évtizeddel későbbről a Károlyiaknak a gyulai uradalommal szomszédos derekegyházi birtokáról van adatunk arról, hogy miként szórakoztatták ott az előkelő vendégeket. 1792 májusában a nádor, Sándor Lipót főherceg a mezőhegyesi ménesbirtok meglátogatása után betért Károlyi Antal fia, Károlyi József gróf derekegyházi kastélyába. Az ifjú gróf "pusztai mulatságokkal" kereste vendége kedvét: "lovon való vadászatot tartatott, s bikákat heréltetett előtte". A vadászat során különösen három lovas tett ki magáért: "Egy mindenkor sort futtatott a szaladó farkas mellett, s korbáttsal verte azt agyon a lováról. Más subáját (juh-bőr bundáját) vetette a farkasra, úgy fojtotta meg. Harmadik, sebes nyargalttában felkapta a földről a futó nyulat." A magyaros ebédből azután nem maradt ki "a jó-féle gulyás-hús is, mellyet annyira majmoznak a Bétsi Vendégfogadósok; de tsak nem tudnak úgy készíteni, mint a hogy Magyar Országon készítik..." (Magyar Hírmondó. 1972. l.sz.) 105 Egy angol utazó, Robert Townson 1793-ban Pesten járva látogatott el a hecc-színházba, amelyen kívül -mint írja- egyéb nyilvános mulatság nemigen létezik Pesten, legalábbis a nyári időszakban. (Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. Bp. 1891. 479-480.) Gvadányi József is írt a pesti "Hetz"-ről, ahol kutyák viaskodtak oroszlánnal, medvével, bikával stb. (Egy falusi nótáriusnak budai utazása. 10. rész) Vö. még: Zoltán József: i.m. 69-74.; Bogdán István: Régi magyar mulatságok. Bp. 1978. 176-186.; Endrei W.-Zolnay L.: Társasjáték és szórakozás a régi Európában. Corvina. 1986. 118. és 141-142. 106 "Először s hihetőleg utolszor volt, hogy ezt láttam. Be sajnáltam a szegény állatokat" - írja. (Utazása Franczia ország déli részeiben. Pesten. 1831. 171-173.) 107 Ráth-Vég István ismertet jó néhány ilyen állatpert, amelyek közül 1692-ben került sor az utolsóra. (Az emberi butaság. Bp. 1974. 629-639.) Sipos Soma közleménye az 1386-1654. közötti időszakból hoz példákat. (Hazánk s a külföld. Pest. 1867. 207.)