Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 244 társadalmi rangjuknak megfelelő reprezentációt kifejteni, a nagykárolyi ünnepségek fénye, pompája ezt alighanem fölülmúlta. Itt már láthatólag alaposan előkészítve, megszervezve, mintegy előre megírt forga199 tókönyv szerint zajlottak az események. Igyekeztek minél több meglepő, nagyszerű látványossággal elkápráztatni a vendégeket. Huebernek az urasági asztallal kapcsolatban leírt szavai általában e főúri ünnepi reprezentáció lényegét ragadják meg: "pompa", "dicsőség", "nagyszerűség", "sokság" (a nagy szám), "bőség". Az arisztokrata életformával járó pazarló, reprezentatív fogyasztás kulcsszavai ezek. Gyuláról július 20-án indultak el Nagykárolyba. Károlyi Ferenc, a házigazda már birtokai határán fogadta a közeledő vendégeket. Nagykároly előtt egy mezőn a Szatmár megyei huszárok parádéztak előttük, de alig haladtak egy keveset, a vidék vármegyéinek nemessége köszöntötte őket és parádézott előttük. A fényes bevonuláskor zászlókkal, kivont karddal vágtattak a kocsik előtt, zeneszó és ágyúdörgés hangjai mellett. A vendégek köszöntésére mindenki kivonult: az urasági kastély emberei, a település egész lakossága bíráival és esküdtjeivel, köztük a zsidók is rabbijaikkal. Az emlékiratból részletes kép tárul elénk a nagykárolyi ünnepnapokról. Nagyszámú vendégsereg érkezett, szomszédos megyék főispánjai, alispánjai, rokonok stb. (Hueber megcsodálja a magyar nemesség szépségét. Meglepi, hogy ilyen szép emberek vannak ebben az országban.) Korán reggel vadászkürtök hangja ébresztette a vendégeket, akik a kastély kápolnájában hallgatták meg a misét. A lakomához olyan nagy asztalt állítottak, amely mellett 60-70 előkelő vendég is ülhetett, de olykor második, sőt harmadik asztalt is föl kellett állítani. Az uradalmi tisztek, a kastélybeli személyzet, a szolgák még kilenc asztal mellett étkeztek, a kastély előtt pedig ingyen konyhát állítottak a népnek. Naponta 5-6 ökröt vágtak. Ezüst edényekkel, tányérokkal tálaltak és némelykor 24, sőt 84 fogás volt egyszerre az asztalon. Alig vitték el az egyik terítéket, már hozták a másikat. Két erős férfi ritka virágokkal és ékítményekkel díszített színezüst asztaldíszt hozott be: a 60 db-ból álló csemegét, amelyen különféle figurák (várak, kasté-