Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 233 (török háború 1716-1718) és a későbbiekben is megmutatkozó szervezőkészsége, gyakorlati érzéke jelentős megtakarításokat eredményezett a hadseregellátás terén. Feltételezhetjük, hogy hasonlóan körültekintő, ésszerű gazdálkodással növelte saját vagyonát is. Harruckern János György fölismerte a könnyű birtokszerzésre nyíló alkalmat Magyarországon, amely biztosította számára a birodalmi arisztokrácia soraiba való felemelkedést is. (1729-ben magyar bárói címet nyert, 1729-től üresedés esetére kinevezett, 1732-től tényleges Békés vármegyei főispán.) Fia, Ferenc lényegében már örökölte a szerzett birtokot és címeket. A Harruckernek házasságait tekintve a csúcsra érkezést Harruckern Ferenc lányának, Jozefának 1758. évi házassága reprezentálja egy régi nemes, de szintén a XVIII. századi nagy birtokszerzők közé 171 tartozó család, a Károlyiak sarjával. Harruckern Ferenc (1696-1775) után azonban nem maradt fiú utód, a család férfi ágon kihalt. Harruckern János György nem hanyagolta el a társadalmi presztízst is biztosító Békés megyei birtokot, nem kívánta eladni, hanem igyekezett értékessé tenni azt. Éble szerint évente kétszer, szükség esetén több172 szőr utazott a vármegyébe, illetve itteni uradalmába. Harruckern Ferenc pedig, mint láttuk, az 1740-50-es években szinte minden esztendőben Gyulára jött. Mindkettőjüket egyfajta hosszabb távon goldolkodó, praktikus racionalitás jellemezte, amely alapján kézenfekvő, hogy nyereség eléréséhez ráfordítások szükségesek, az alattvalók javát, anyagi boldogulását szolgáló lépések a földesúr jövedelmének növekedését eredményezik, így értékelhető telepítő tevékenységük, a telepeseknek és általában jobbágyaiknak adott kedvezmények és az érdekükben hozott külön173 böző intézkedése(. (Birtokuk betelepítésében az ellenreformációs jellegű vallási megkülönböztetés szempontját is mellőzték. ) "Báró Harruckern jobbágyinak jó állapotjok annyira felszállott, hogy azt mind az idegen, mind a hazabéli irigyek megorrolták, és az ember ezt a tartományt, majd leginkább "magyar Kánaánnak" szokta nevezni" -írja később Tessedik. Harruckern Ferenccel kapcsolatban pedig kijelenti: "Mi hiánya lehetett jobbágyainak? ök bizonyára nem tudják, mit jelente175 nek e szók: jobbágy és nyomor!" Ezen Tessedik elsősorban azt ért-