Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 215 mint népi játék, alkalomtól és időtől függetlenül. Dél-Németországban farsangi időszakban olykor nem kakast, hanem más állatot, pl. bakot öltek meg. Mindezeket a népszokásokat, népi játékokat Újváry Zoltán is111 mertette és elemezte tanulmányaiban. Számunkra az a legfontosabb kérdés, hogy kimutatható-e közvetlen kapcsolat az egész Európában gyakorolt (pl. nálunk a betelepült németektől és szlovákoktól átvett kakasütés) népszokások, népi játékok és a kastélyban űzött ítélkező játékok között. Megállapíthatjuk, hogy bizonyos analógia található pl. a kakaslefejezés és a ragadozó madár lefejezése, a bak kivégzése és a dámvadbika kivégzése között, valamint ilyen még a bírósági tárgyalás (esküdtek szereplésével), amelyben bűnöket olvasnak az állat fejére. Említhető a levágott fej rúdra tűzése is. Ezek a különböző helyeken gyakorolt állatkivégző szokásokból kiemelt mozzanatok azonban hiába mutatnak egyezéseket, a közvetlen kapcsolatot önmagukban nem igazolhatják. Az egyezést sejtető elemek egy közös forrásra, az utánzott, parodizált, valóságos bírósági gyakorlatra is visszavezethetők. Mindamellett a kapcsolat a fentebb leírt okok miatt nagyon valószínűnek látszik. Az állatok fölötti ítélkezés cselekvési sémája egyszerűen jelen volt, sokféle formában létezett a XVIII. század hétköznapi életében, szokásrendjében. Antonius atya emlékirata pedig azért számít különösen érdekesnek, mert kiderül belőle, hogy ami népszokásokban, népi játékokban élt, az -többé-kevésbé átalakított formában- egy kastélybeli társaság szórakozása is lehetett. Esetünkben egy pallosjoggal fölruházott földesúrról van szó, aki birtokán élet-halál ura volt. Ö és társasága a bíráskodási kiváltságot játékosan, parodisztikus formában is gyakorolhatta, akár állatok, akár -mint később látni fogjuk- egy bűnbak szerepét játszó ember fölött. A megyében a XVIII. század folyamán megtelepült németek és szlovákok körében feltehetőleg élhettek állatkivégző népszokások vagy népi játékok, a meglétükre utaló adatok azonban rendkívül gyérek. Tessedik Sámuel a Szarvasi nevezetességek lapjain sorra veszi az egyes kérdéseket, amelyekre gazdasági krónikája tervezésénél tekintettel kell lennie. Ezek között szerepel "az állatokkal gyermekek, szolgák, pásztorok