Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 13 köréhez kapcsolódó román eredetű szóval, melyek közül nálunk talán a legismertebb a "brindza" (eredeti jelentése: juhsajt). A keveredést elősegítették sokszor maguk a földesurak is azzal, hogy azoktól a jobbágyaiktól, akiktől valamilyen oknál fogva nem remélhettek adót, illetve robotot, ugyanúgy ajándékot (bárányt, juhsajtot, ...stb.) vártak 21 el, mint a valachoktól. A pásztorközösségek a XVII. században az állattenyésztés mellett erdőt irtottak, hegyi legelőt törtek fel és az írtványföldön földművelésbe kezdtek, kihasználva a frissen feltört föld néhány évi adómentessé22 gét, továbbá a földesúrtól való lazább függést. A tizedmentesseg megnövelte vállalkozó kedvüket. Közülük sokan vágóállat-tenyésztésbe, majd kereskedésbe fogtak, hogy a szerzett pénzt forgassák. A kereskedésre serkentőleg hatott, hogy a Felvidéken fontos kereskedelmi utak 23 vezettek keresztül, így például Gömör megyén át Lengyelország fele. A valach-kolonizáció, amely a XVII. századra elvesztette etnikai jellemzőjét, nagyarányú belső migrációt indított el, elsősorban a Közép-Felvidéken, a XVII-XVIII. század fordulóján. "írtvány-települések" hosszú láncolata jött létre ekkor Közép-, és Északnyugat-Szlovákiában, 24 rátelepülve a valachok írtványföldjeire. A zivataros XVII. század -sajátos módon- a szlovák etnikum relatív megerősödését hozta Magyarország lakosságán belül, amely alapja lett a XVIII. századi Alföldre vándorlásnak. E megerősödés több tényező kölcsönhatásának eredménye. Ezek közül az egyik legfontosabb a védettség volt. A Felvidék északi megyéi -a szlovák lakosságból sokan ide húzódtak- kívül estek a hadak vonulásán, s így menedéket nyújthattak az ott élőknek. Ugyanakkor az ország középső részein, így az Alföldön és az Alföld peremén a népesség zömét alkotó magyarok a török elleni felszabadító, illetve a függetlenségi harcokban óriási vérveszteséget szenvedtek. Az ebből következő munkáskéz hiány a szlovákság délre vándorlásában szintén mozgósító tényezőként hathatott. A földesúr és a jobbágy érdeke találkozhatott akkor, amikor előbbi elmenekült, illetve elpusztult jobbágyai helyébe szívesen fogadta fel a nála jelentkező szlovák jobbágyot, aki a földszűke, a nagy népsűrűség következtében támadt