Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

D. LEISZT EMMA: Békés megyei háziadó összeírások 1744–1758

- 112 Az elsőbe azokat, akiknek házuk és szántójuk volt, a másodikba azokat, akik csak házzal rendelkeztek, végül a harmadikba azokat, akiknek sem házuk, sem művelt földjük nem volt. Külön rovatban szerepeltek a családfővel lakó családos testvérek és fiúk, két kategóriában aszerint, hogy a családfővel közös, avagy külön háztartásuk volt. A jobbágytelkek között lakottakat és lakatlanokat különböztetett meg. E rovatok azonban üresen maradtak, mivel a telkek nem voltak kimérve. Az 1730. évi második megyei összeírás az előbbi kiegészítésének látszik. Nincsenek benne olyan rovatok, amelyek az előzőben voltak, viszont olyanok igen, amelyeket az nem tartalmazott. Részletesen összeírták az állatállományt is. Az adózók személyét illetően a jobbágy családfőn kívül annak feleségét is számba vették (hospes cum hospita). A jobbágyok jogi helyzetéről nem tájékoztatott. Az együttélő testvérek és fiúk számát együtt, egy rovatban adta meg. A zselléreket nem kategorizálta. Az összeírtak nyomorúságos helyzetére utalt, de a földművelés melletti más foglalkozást nem említette meg következetesen. A művelt föld milyenségére és mennyiségére vonatkozó adatok szinte teljesen hiányoztak. Az összeírást követő észrevételekben volt szó az egyes helységek bor- és húsméréséről, a malmokból és a halászatból származó 3B jövedelemről, valamint a termények értékesítési lehetőségeiről. Az összeírások rovatainak áttekintésével megállapíthatjuk: az államhatalom az adózók adótárgyainak mind kiterjedtebb számbavételére töre39 kedett. A dicákat mesterséges adókulcs alapján számították. A gazda, a felesége, a felnőtt családtagok, szolgálók, lovak és más számos állatok, termények, ipari és kereskedelmi foglalkozás, egyéb jövedelem (pl. bérlet) stb. meghatározott száma - értéke - mennyisége jelentett egy dicát. Az egyes megyék a különböző adótárgyakból egymástól eltérő mennyiséget számítottak egy-egy dicának, így az adózás is egyenlőtlen volt. Növelte az egyenlőtlenséget az is, hogy az egyes törvényhatóságokra kivetett portaszám, amelyek alapján adóztak, egyre kevésbé felelt meg az adott törvényhatóságban található adótárgyak mennyiségének, ill. az adóalanyok jövedelmének. Egyes hatóságokon belül