Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

5. A gyógyszertárak működésének tárgyi feltételei (épület, helyiségek, berendezés, felszerelés)

lítása is rentabilisabb a csak ezzel foglalkozó laboratóriumok, középüzemek és gyárak adottságai között. A gyógyszertári laboratóriumok tevékenysége lassan elsorvad és csak néhány gyógyszerformára korlátozódik. Főleg azokra, amelyeknél ezt stabilitási és gazdaságossági körülmények indokolják. Az 1945-ben készült leltárak az imént bemutatott gyógyszertári laboratóriumi felszerelésétől annyiban térnek el, hogy jóval szegényesebbek, hiányosak. A gyógyszertári laboratóriumok funkciója az idők folyamán bővült is. Míg korábban a gyógyszerek minőségi vizsgálata organoleptikusan (érzékszervileg) történt, addig a kémiai tudományok rohamos fejlődése következtében a 19.század első felében már kémiai, analitikai vizsgálatok válnak szükségessé. Az ekkor érvényes Gyógyszerkönyvek ezeket a vizsgálatokat és elvégzésükhöz szükséges eszközöket kötelezővé is teszik. A laboratóriumban, annak e célra kialakított részében végezték ezeket a vizsgálatokat és itt tartották a gyógyszervizsgálathoz szükséges eszközöket és kémszereket is. Ezekre is a gyógyszertárvizsgálati jegyzőkönyvek adnak rátekintést, de tájékozódhatunk az un. "rendőr-orvosszervi vegyvizsgálatok" jegyzőkönyveiből is. A kémiai és fizikai vizsgálatok legegyszerűbb eszközeit a 19.sz. közepétől említik. Az 1851-ben készült vizsgálati jegyzőkönyvekben, a 10. pontban minden gyógyszertár esetében megjegyzi a főorvos, hogy "Meisner-féle areometruma van, melyet többféle a víznél nehezebb és könnyebb anyagoknál megpróbálván, azoknak helyes készítésükről s kellő erejökről meg is győződhetünk" /109/. Az areométer (fajsulymérő) mellett 1875-ben a savmérőt, szeszmérőt említik a jegyzőkönyvek /110/. Igen érdekes és konkrét adatokat közölnek az un. "rendőrorvosszervi vegyvizsgálatok" jegyzőkönyvei a gyógyszertárakban folyó analitikai munka kapcsán egyes eszközökről, sőt mi több "segédeszközökről" is, nevezetesen bizonyos háziállatokról, amelyekhez akkor folyamodtak, ha a rendelkezésre álló gyógyszertári eszközökkel nem boldogultak. (Ha nem boldogultak az elemzéssel, adtak a kutyának vagy macskának az anyagból és figyelték a hatást). 1052-ben gyanús pálinkát hozott forgalomba egy Kevermesen élő kereskedő. A gyulai "Megváltó"-hoz címzett gyógyszertárban Peer János gyógyszerész megállapította, hogy "kénsavany, paprika,