Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

5. A gyógyszertárak működésének tárgyi feltételei (épület, helyiségek, berendezés, felszerelés)

rához szükséges anyagok tárolóedényeit, a gyógyszerkiadáshoz (expediáláshoz) szükséges eszközöket; számos gyógyszerkészítő eszköz volt a táraasztal (munkaasztal) polcain, szekrényekben és állványokon. A gyógyszertárak időszakos ellenőrzését végző orvos első utja az officinába vezetett. A vizsgálati jegyzőkönyvek nem voltak túlrészletezve, mégis tapinthatóvá teszik számukra egyik másik officina felszerelési tárgyait, de sokat segítenek a tárgyi emlékek és a szemtanuk elbeszélései is. A legrégebbi adatok 1707-ből, a gyulai "Megváltó" gyógyszertárból származnak, ahol különböző szelencékben, fiókokban tárolták a drogokat. A szirupok, olajok, kenőcsök nagyrészét cserépedényekben tartották. Poshardt János a "Megváltó" tulajdonosa "szűkössége miatt" nem tartott ónból készült edényeket, mivel azokat drágán lehetett beszerezni. Jólzáró üvegekben tárolta az erősszagu gyógyszereket /101/. A 19.sz-ban készült jegyzőkönyvekből gyakran csak az derül ki, hogy a gyógyszertár minden szükséges eszközzel el van látva, néhol egy-egy hiányosságra hívják fel a figyelmet. Néhány igazán szép patikáról történik említés, ilyen volt a gyulai "Szent Háromság", melynek officinájában 1051-ben szépek, "tsinosak", "uj ízlésűek" az edények, aranyozott bécsi porcelánból készültek, "beköszörült üvegdugóval ellátott metszett üvegek, szép feliratokkal figurázott politúrozott szelencék, tisztán takart cserépedények" gyönyörködtették a patikába lépőket /102/. Arra is vigyáztak, hogy a keményfából készült bútorzat intarziás berakásának hatása az officina egyes felszerelési tárgyain pl. a táramérlegen, faliórán stb. is meglegyen. A drogokat az intarziás bútorzat üveghúzókkal ellátott fiókjaiban tárolták. A pilulagép is a berendezéshez idomult, ugyanabból a fából készült. Féldrágakőből készült pisztillum (keverő) is volt az officinában, apró rnalachitból készült keverőmozsárban készítették pl. a szemkenőcsöket /103/. A Békés megyei Tanács Gyógyszertári Központjának történeti anyagában ma is fellelhető néhány cserépedény, amely 1002-ből származik. A kisebb forgalmú vidéki gyógyszertárakban kevesebb tároló és gyógyszerkészítő eszközre volt szükség, ezek gyakran jóval szerényebb kivitelben készültek.