Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Szarvasmarha-tenyésztés

erőteljes egyedekből állottak. Viszonylag széles skálát fogtak közre a szélső értékek, ami nem jelenti azt, hogy az egyes tenyészetek ne lettek volna egyöntetűek. Az országos adatokkal összevetve jól látható, hogy a mezőhegyes! tenyészállatok átlagot meghaladó testtömegük ellenére sem voltak monstruózus jellegűek. Még inkább igaz ez a Bern-ostermundingeni kiállításon szereplő tenyészbikák adataival való összehasonlításban. A választási súlyoknál tapasztaltak itt is megismétlődnek, 1929-ben a tehenek átlagsúlya 5 %-kal volt magasabb, mint a rekonsrukció időszakában. Adataink igazolják Konkoly Thege Sándor idézett véleményét: az állomány pótlásával párhuzamosan meginduló selejtezések nyomán javult a tenyészetek általános színvonala. A mezőhegyesi szimentáli tehenészeteket jól megépített, a korszak szintjén álló istállókban helyezték el. (13. sz. ábra) Mind a higiénia, mind a gazdaságossági követelmények teljesültek. Az ábránkon szereplő belsőmezőhegyesi tehénistálló nemcsak impozáns épület volt, hanem világos és egészséges is. Jól látható, az istálló két végében, illetőleg a közepén helyezkedtek el a borjúrekeszek. A takarmányozást és a trágyázást egyaránt megkönnyítette a középen végigfutó sínpár. Egy-egy tehénre az épület belső teréből 8 —10 m

2 esett. A tehenészetekbe csak orvosi vizsgálaton átesett, egészséges alkalmazottakat vettek fel.

49 Az itt leírtakat megerősíti az, hogy Mezőhegyes az elittörzskönyvben kimagasló, 10 000 díjazási pontot meghaladó eredménnyel szerepelt. Pontos képet tudunk adni a ménesbirtokon alkalmazott takarmányozási rendszerről. (40. sz. táblázat) Az egyedi takarmányozást 1920-ban vezették be a tejhozam növelése végett. Az új takarmányozási rend kidolgozását pontos és többoldalú vizsgálat előzte meg. Figyelembe vették a tehenek kondícióját, termelőképességét, különböző takarmánymennyiségekre való reagálását. E fontos adatokról a későbbiekben is folyamatos feljegyzéseket készítettek. Táblázatunk nem kíván sok kommentárt. Az alkalmazott alaptakarmány — az év egyes szakainak megfelelően — tavaszi keverékekből, csalamádéból, takarmánykáposztából, illetve kifogástalan minőségű lucernaszénából állt. Az alaptakarmány 8—14 1 tej termelésére képesítette a teheneket. Egy adag pótabrak, amely egy liter tej előállítására volt elegendő, 385 gr korpa, árpadara, szójababdara keveréket jelentett. Az előkészítés mellett a borjazást követő felültakarmányozásra fordítottak kiemelt figyelmet. Ez az időszak volt leginkább alkalmas a szervezet számára tartaléktápanyagok felhalmozására. A szóban forgó takarmányozási rendszer alapja a tejtermelő-képesség megismerése volt. Ezért került sor egy laktációban az ún. kipróbálásra. Azaz, a még nagyobb tejelesi eredményekkel nem rendelkező fiatal teheneket egyik évben 30—35 literre készítették elő, hogy a termelőképesség maradéktalanul felszínre jusson. A bemutatott takarmányozási rendszer teljes egészében a tejtermelés fokozását szolgálta. E ponton eljutottunk a húszas évek legallergikusabb kérdéséhez. A tenyészirány bemutatása kapcsán idéztük a telivér tenyésztés ellen szóló érveket. Ezek között az alacsony tejhozamra vonatkozóak voltak a legsúlyosabbak. S valóban, Mezőhegyesen az apaállat-tenyésztés árnyékában a tejtermelés elmaradt a tenyészet színvonala által megteremtett lehetőségtől. A szakemberek előtt széles körben ismert hiányosság az OMGE Mezőhegyesen tartott vándorgyűlése kapcsán is szóba került: „A mezőhegyesi i szimentáli tehenekről az a hír van elterjedve, hogy azok mind rossz fejősek.. ."

51 A „hírt" érdemben nem is lehetett cáfolni, a beszámoló szerzője is a jövőtől várta a változást: „Ha a tejelés szempontjából — amire mostmár itt is súlyt helyeznek — (Kiemelés E Á) megkezdhetik a selejtezést, bizonyára további gyors javulást fog mutatni a tejtermelés."

52 A kritikát maga Batta Sándor jószágigazgató is helytállónak ismerte el, s az igazgatóság hozzá is látott a tejtermelés növeléséhez. A kifogások mellett sürgetővé tette ezt az állomány megcsappanása miatt bekövetkezett tejhiány is. A változtatások sorában első volt az egyedi takarmányozás és a napi háromszori fejés 151