Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Cukorrépa

gyors, sem igazán jó eredményeket nem hoztak. A magtermesztésben viszont jelentős sikert ért el a gazdaság, 1912-től kezdve 2 vagon fölé emelkedett az évente termesztett cukorrépamag mennyisége.

38 1920-ban végleg lezárultak a mezőhegyesi nemesítési kísérletek, mert a gazdaság vegyészeti laboratóriuma is a megszálló román csapatok zsákmánya lett.

39 Pótlására később sem került sor. Forrásaink szerint az 1920-as években a legváltozatosabb fajtájú cukorrépákat termelte a gazdaság, előtérben a már említett németországi Rabbethge és Giesecke cég által kinemesített fajták állottak: Rabbethge, Deutsch, Dippe, Schreiber. Ugyanakkor próbálkoztak a holland Khun, a cseh Zapotil, a lengyel Buszczinski fajtával is. 1923-ban utoljára vetették a Mezőhegyesen több mint húsz évig fővegyészként dolgozó Hunyady István által nemesített „Hunyady"-t.

40 A felsorolt fajták termelési értékének meghatározásakor a MIR kaposvári cukorgyárának kísérleti eredményeire kell támaszkodnunk. A harmincas években végzett fajtakísérletek szerint a Mezőhegyesen előforduló répák közül a Zapotil Z — 160,5 q/kh —, a Schreiber — 159,3 q/kh — tartozott a magas terméshozamú fajták közé. A Rabbethge és a Buszczinski cukorrépa 150,8, illetve 149,5 q/kh-as termésátlaggal közepes terméshozamú fajtának bizonyult. Viszont cukortartalom szempontjából a Rabbethge — 17,25% — és a Buszczinski — 17,40% — megelőzte a Zapotil Z-t — 16,82% — és a Schreibert — 16,79 % — .A holland Kuhn cukorrépa minden tekintetben az előzőek mögött maradt.

41 Az itt közölt adatok tájékoztató jellegűek, hisz az eltérő talaj- és éghajlati viszonyok módosították a terméshozamot s még inkább a cukortartalmat. A bérleti szerződés biztosította a gazdaságnak a megtermesztés jogát. Az igazgatóság a Magyar Rabbethge és Giesecke Rt-től kapott elitanyagból állította elő a magtermesztésre szánt dugványrépát. A ménesbirtokon elitmag után szaporított vetőmag fajtamegjelölése sehol sem szerepel. Az elemzési könyvek fajtarovatában jelzésként annyi áll, hogy „Mezőhegyesi" vagy „saját". Több eredményre jutunk, ha mennyiségi szempontok szerint vizsgáljuk forrásainkat, eszerint 1931 volt az első esztendő, amikor a Mezőhegyesen termelt cukorrépamag túlsúlyba került. 1934 az egyetlen olyan év, amikor kizárólag saját termesztésű cukorrépamagot vetett a gazdaság. 1934 után is megmaradt a „saját" termesztésű cukorrépamag túlsúlya, mellette Rabbethge és Buszczinski fajtát termesztettek.

42 A gazdaság által termelt cukorrépamag arányának növekedésében szerepe volt Grábner Emil — a Magyaróvári Országos Növénynemesítő Intézet igazgatója — Mezőhegyesen végzett kísérletének. A húszas évek második felében lefolytatott kísérlet során megnyugtatóan bebizonyosodott, hogy az elitmagból Mezőhegyesen szaporított és a Németországból importált magból termesztett cukorrépa között nincs különbség.

43 A harmincas években 30—40 kh-on termesztett cukorrépamagot a gazdaság. A magtermésből részesedés illette az elitanyagot adó részvénytársaságot. Mint láttuk, a megmaradt vetőmag csupán egy évben fedezte a ménesbirtok vetőmagszükségletét, akkor, amikor a korszak legnagyobb termésátlagát, 11,1 q cukorrépamagot takarítottak be holdanként. A harmincas évek cukorrépamag-átlagtermése kereken 8 q volt, ami menynyiségileg közepes hozamnak felelt meg.

44 A cukorrépa esetében a termesztési folyamat eredményességének értékeléséhez nem elégséges a terméshozamok elemzése. A mennyiségi mutatókat a feldolgozás szempontjából fontos minőségi paraméterek közül a leginkább szignifikáns cukortartalom — digestió — vizsgálattal egészítjük ki. A cukorrépa termésátlagainak alakulása eltér a korábban tárgyalt növényféleségeknél tapasztaltaktól. (20. táblázat) A korszak mezőhegyesi termésátlaga 136,3 q/kh volt. Ez az eredmény 21,5 q-val — 18,72 % — múlta felül az országos átlagot. Az 1000 kh-on 94