Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Cukorrépa

ben sikerül a gazdaságnak a cukorgyár által megfelelőnek talált anyarépát termeszteni, akkor saját termelésű magot vethet, sőt azt átveszi a gyár." A beszállítás megkezdésének idejét október l-ben állapították meg, napi 6000 q répa beszállítását vállalta a ménesbirtok. Ezzel szemben kikötötte, a ménesbirtoki répát legkésőbb január végéig a gyárnak át kell vennie.

11 Jól illusztrálja ez a szerződés a cukorrépa-termelés előnyös voltát. Az évi 6000 q műtrágya — fele teljesen ingyen — a ménesbirtoki szántóföldek 1/4-ének műtrágyázását tette lehetővé. A kimondottan kedvező szerződés az idegen szállítók répája után származó szelet egy részének visszatartásával olyan mennyiségű takarmányt biztosított a gazdaságnak, amelyet bizonyos években teljes állatállomány mellett sem tudott felhasználni. Megállapíthatjuk, a ménesbirtok cukorgyárának bérbeadásakor igen előnyös feltételeket teremtett magának, s ez alaposan elüt az országos képtől. A két világháború közötti szaksajtó hangos a termelők sérelmeitől. A cukorkartell szorítását sem az OMGE, sem az 1927-ben megalakult Cukorrépatermelők Országos Szövetsége nem tudta lazítani. A kartell erején túl szerepet játszott ebben a korszak döntően iparfejlesztés finanszírozására beállított gazdasági és pénzügyi politikája. A cukorkartell primátusát legjobban tükrözi, hogy a termelők érdekeit negligálva el tudta terjeszteni a ZZ (sehr zuckerreich) vetőmagot. Ez a vetőmag kisebb átlagsúlyú, de nagyobb cukortartalmú répát termett, így a termelőket kétszeresen érte kár, kisebb átlagsúlyt elérve kevesebb jövedelemhez jutottak, s kevesebb melléktermény került vissza a gazdaságba. Tekintve, hogy a vetőmagot a cukorgyárak adták ki a szerződőknek, a termelök jóformán nem is tudták milyen típusú magot vetnek földjeikbe. A hazai gyakorlattal ellentétben Németországban, Csehszlovákiában a gyárak nem adhattak ki ZZ típusú répamagot.

12 A ménesbirtok számára nagy jelentőségű volt, hogy szerződése lehetővé tette répamag termesztését, a későbbiekben szó lesz róla, hogy élt is ezzel a lehetőséggel. Nem elhanyagolható a „kedvezményként" ingyen és önköltségi áron kapott cukor, illetve a szállítási térítés. Ezeket a kedvezményeket a Cukorrépatermelők Országos Szövetsége nem tudta biztosítani tagjainak, csak néhány nagyüzem vívta ki magának egyedi jogként. A ménesbirtok szerződése egy vonatkozásban eltért a legjobban premizált nagyüzemek szerződésétől is. Mint bérbeadó tekintélyes részt, 30 %-ot hasított ki magának a cukorgyár tiszta jövedelméből. 1926. július 1-től a MIR-rel kötött kiegészítő szerződés eltörölte a tiszta jövedelemből való 30%-os részesedést, helyette a cukorgyár az általa átvett összes répa árának 6,75 %-át fizette haszonrészesedési átalányként.

13 A gazdaság és a cukorgyár általánostól eltérő, igen jó kapcsolata más oldalról is jól dokumentálható. 1921-ben a ménesbirtok nagy cukorrépamag-eladási tranzakciót bonyolított le a gyár közbejöttével. Utóbb az eladott répamag tisztasági foka ellen kifogások merültek fel; ebben a szituációban a Mezőhegyesi Cukorgyár állásfoglalása: „Adott esetben biztosan számíthatnak rá, hogy érdekeit [a ménesbirtokét] a végletekig meg fogjuk védeni."

14 Ehhez hasonló lojalitást mutat a gazdaság magatartása is. 1929-ben a Csanád-Arad-Torontálvármegyei Gazdasági Egyesület kísérletet tett a „Mezőhegyesvidéki Cukorrépatermelők Szövetsége" megszervezésére, azzal a céllal, hogy a szövetség meghatározza a cukorrépa legalacsonyabb átvételi árát és azon feltételeket, amelyeknél rosszabb esetben szerződés nem köthető. A ménesbirtok nem lépett be, ezzel a döntéssel ki is húzta a termelői érdekvédelmi szervezet méregfogát. Az igazgatóság döntését utólag jóváhagyta a minisztérium is, az ügyben alkotott vélemény summázata: „Ennél előnyösebb szerződés adott viszonyok között nem köthető."

15 A szerződéskötést, illetve annak következményeit tárgyalva még egy, inkább érdekes, mint fontos eseményt kell említeni. 1923 februárjában a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara a Földművelésügyi Minisztériumhoz fordult, kérve az újonnan alakult részvénytársaság részvényeinek 25 %-át. A kamarának átengedett részvényeket a gazdatársada89