Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Cukorrépa

Cukorrépa Egy-egy gazdaság belterjességének szintjét alapvetően meghatározta a termelt cukorrépa vetésforgón belüli aránya. Az intenzivitás mutatói, azaz a növénytermesztés struktúrája, a holdankénti átlagtermés, a műtrágya-felhasználás, a gépesítettség foka, sőt a számosállat-sűrűség is szoros összefüggésben volt a cukorrépa-termesztéssel. Ám a belterjességnek nemcsak hiteles mércéje, hanem eszköze is volt a legnagyobb munka- és tőkeigényű cukorrépa-termesztés, amely megfelelő művelés mellett nagyobb és egyenletesebb tiszta jövedelmen túl olyan közvetett hatást gyakorolt, ami mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szintjét emelte. Nem véletlen, hogy a korabeli megítélés szerint a hússertéstenyésztők mellett a cukorrépa-termesztők voltak a gazdatársadalom arisztokratái. A cukorrépa termelésének alapfeltétele volt a megfelelő talaj és éghajlati adottság, párosulva a jó infrastrukturális viszonyokkal. Mélyművelést, fokozott trágyázást, rendkívül gondos és sokszori vetésápolást igényelt. A cukorrépa munkaigénye adott technológiai viszonyok között a gabonáénak hétszerese volt. Ezzel szemben a mélyszántás, a trágyázás biztosította a termőtalaj jó karbantartását és kihasználását. A növényápolás után maradó gyomtalan, porhanyított talaj megőrizte nedvességkészletét, ami Mezőhegyesen szinte a talajerő-visszapótlással egyenértékű nyereséget jelentett. Reichenbach Béla, üzemtani munkájában a következőképpen summázta tapasztalatait: „Kimutatható, hogy a cukorrépát nagyobb arányban termelő gazdaságok átlagtermései rendszerint felülmúlják a hasonló talajú, de cukorrépát nem termelő gazdaságok termelési eredményeit.

1 A cukorrépa vetésforgóba illesztése lehetőséget adott az állatlétszám ugrásszerű növelésére. A cukorrépa termésének 50%-át kitevő répaszelet, valamint a termés 25%-ára tehető répafej szarvasmarhatartás útján értékesült legjobban. Az ugyancsak répafeldolgozásra telepített szeszgyárak mellékterményei sertéstenyésztéshez szolgáltattak jó takarmányt. A cukorrépa-termesztés megkezdése után meginduló, egymással kölcsönhatásban álló folyamatok eredménye rendesen a gazdálkodás magasabb minőségi szintre való emelkedése lett. A ménesbirtok múlt század végén lezajlott átalakulásának is katalizátora volt a cukorrépa. Úgy véljük, a ménesbirtok cukorrépa-termesztésének vizsgálata nemcsak az adott üzem plasztikusabb bemutatását teszi lehetővé, hanem értékes adatokat szolgáltat az agrár és ipari érdekeltségek két világháború közötti viszonyának alakulásához, ugyanúgy, mint a világpiacnak kiszolgáltatott, szűk korlátok között vergődő magyar cukorrépa- és cukortermelés történetéhez. Mint korábban említettük, a mezőhegyesi cukorgyár 1889-ben, a nagy cukoripari konjunktúra idején kezdte meg működését.

2 Magát a cukorgyárat a ménesbirtokkal 20 évre szóló bérleti és szállítási szerződést kötött Stummer cég építtette fel. 1890-ben az építtető cég összes jogait és kötelezettségeit az egy évvel korábban alakult Mezőgazdasági Ipar Rt-re — MIR — ruházta. A Hitelbank által finanszírozott új bérlő céghez tartozott a kaposvári cukorgyár is. Az 1909-ben lejárt szerződést a MIR és a ménesbirtok újabb 20 évre meghosszabbította.

3 A bérleti szerződésnek megfelelően a szerződés lejártakor a gyár minden ingó és ingatlan felszerelése a ménesbirtok tulajdonába ment át. A háború kitöréséig a cukorgyár eredményesen üzemelt. A háborús években egyre fokozódó eszköz-, anyag- és munkaerőhiány közepette folyt a termelés. 1919 őszén azonban már nem indult be a kampány, hiányoztak a szükséges üzemi anyagok.

4 Nem javult a helyzet a következő évben sem; a teljes bizonytalanság közepette a gazdaság a szokásos területnek nem egészen 1 /5-én vetett cukorrépát. A háború, a megszállás, a forradalmak következtében teljesen szétzilálódott a hazai 87