Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Gabonatermesztés
el. 6,6 q-val —86,8%—jobbat az országos, 4,92 q-val —50,5%—jobbat a hazai nagybirtokok átlagánál. Csanád, Csongrád és Békés megyék 1000 holdon felüli üzemeinek átlagát 2,97 q-val, 25,4 %-kal múlta felül a birtok. Az eltérés közel megegyezik a már bemutatott gabonaféléknél látott különbséggel. Az őszi és tavaszi árpák közül az ősziek termésátlaga volt magasabb, 16,2 q, szemben a tavaszi 14,1 q-jával. Adataink a harmincas évekre vonatkoznak. A két árpa különbsége valamivel nagyobb az országos eltérésnél. A gabonafélék terméseredményeinek növekedési ütemét tekintve második helyen állt az árpa, 0,199-es x értékkel. (6. ábra) Az emelkedés megszakítás nélküli, a rekonstrukciós időszak lezárulta után a húszas évek második fele, majd a válság után a harmincas évek második fele hozott nagyobb arányú előrelépést. Az utolsó négy év atlagainak növekedésében szerepe volt a tavaszi árpa vetőmag-felújításának, valamint az őszi fajtacseréjének. Emellett 1934-től kezdődően megduplázódott, majd megháromszorozódott a magasabb termést hozó őszi árpa vetésterülete. Az eltolódást — tekintve, hogy sörárpát nem termelt a birtok — az őszi árpa nagyobb termésátlaga önmagában is magyarázza. Az őszi árpa mellett szólt korábbi érése, miáltal csökkent a nyári aszály fenyegetése. A Mezőhegyesi 68 őszi árpa elterjesztése pedig megkívánta a nagyobb léptékű szaporítást. A gyorsabb ütemű fejlődést tükrözik adatsoraink trendjei is, 1926 és 1938 között: Országos átlag: y= 7,90 + 0,018 x 1000 kh-on felüli üzemek: y = 9,74 + 0,049 x Csanád, Csongrád, Békés 1000 kh-on felüli üzemei: y= 11,69 + 0,149 x Mezőhegyes: y = 14,66 + 0,253 x A mezőhegyesi növekedés —ellentétben a búzánál tapasztaltakkal — erősebb volt a nagybirtok által produkáltnál, annak ellenére, hogy jóval magasabb alapról indult. Az árpa termésátlagai is nagy ingadozást mutatnak, bár nem akkorát, mint azt a búzánál láttuk. A szélső értékek közötti különbség 9,4 q, azaz 101%. Korszakunkban három kimondottan rossz termésű év volt, ezekben az esztendőkben 10 q körül mozgott a termésátlag. Figyelemre méltó —különösen, ha a tavaszi árpa nagyobb csapadékigényére és hosszabb tenyészidejere gondolunk—, hogy az 1924-es és az 1935-ös rossz időjárású éveket a ménesbirtok „gyenge közepes" terméssel átvészelte. A terméseredmények őszi árpából 4700—17 000, tavaszi árpából 17 000—41 000 q között mozogtak. A nagy különbségek kialakulásában szerepet játszott a jelzett vetésterület-változás is. A negyedik fontos gabonaféle, a zab vetésterülete korszakunkban csökkent. Már megmutatkoztak e növény visszaszorulásának biztos jelei. A visszaesés tendenciája kihatott a terméseredmények alakulására is. Mezőhegyes a két háború közötti zabtermésátlaga 12,8 q volt. Az eddigiekhez hasonlóan elvégzett összevetés szerint a ménesbirtok átlaga az országos átlagot 6 q-val — 88,2% —, a nagybirtok átlagát 4,68 q-val — 54,7% —, a három környékbeli megye nagybirtokainak termésátlagát 2,8 q-val — 26,8 — múlta felül. (14. táblázat) Az eddig látottakkal nagyjából megegyező arányok azt mutatják, hogy Mezőhegyes a zabtermelés terén is jelentős fölényben volt mind az ország, mind a környék nagybirtokaival szemben. E fölényt még hangsúlyozottabbá teszi, hogy a zab elsősorban a nagybirtokok növénye volt. A termésátlagok korszakon belüli alakulása a többi gabonafélétől eltérő képet mutat. (7. ábra) Míg a búzánál és az árpánál ha nem is dinamikus, de a korabeli hazai viszonyokat tekintve nagyon jelentős emelkedést láttunk, addig a zab atlagainak trendje alig emelkedett. A harmincas évek termésátlaga 3,6 %-kal alacsonyabb a korábbi évtized 74
