Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Gabonatermesztés

Ugyanezen időszakban az országos átlag mindössze 7,5 q; 6,3 q, azaz 84% a különbség Mezőhegyes javára. Az egészében véve extenzív országos termelés és egy mintabirtok eredményeinek összehasonlítása még nem mond sokat. Közelebb jutunk a megismerni kívánt valósághoz, ha a nagybirtok, majd a közel azonos adottságok között gazdálkodó nagybirtok eredményeit vetjük össze a mezőhegyesivei. 1926 és 1938 között az 1000 kh-on felüli üzemek termésátlaga 9,85 q, Csanád, Csongrád és Békés vármegye hasonló üzemeinek átlaga 11,22 q volt. Ezzel szemben a ménesbirtoké 14,74 q. Itt 4,89 q-s — 49,6% —, illetve 3,52 q-s — 31,4% — többlet mutatkozik az állami birtok javára. Az utóbbi adat különösen sokatmondó: az azonos üzemi és közel azonos táji körülmények között működő birtokok eredményeit több mint 30%-kal haladta felül a ménesbirtok. Jól láthatóan megmutatkozik a mélyművelés, a magas állatlétszám biztosította trágyázás és a nagy gonddal végzett vetésápolás eredménye. A vizsgált korszakban a búza volt a hazai mezőgazdaság domináns növénye. Adataink éles fénnyel világítják meg azt a potenciális határt, amelyet a búzatermelés elérhetett volna, s amelyet az ismert okok miatt a nagybirtok sem tudott elérni. 4. ábránk a termésátlagok jelentős emelkedését mutatja. A húszas évek 12,78 q-jával szemben a harmincas években 14,86 q-s átlagot értek el Mezőhegyesen, ami 16,3%-os emelkedést jelentett. A növekedés trendjének erőssége több mint kétszerese az országosnak. Ábránkon jól látható, hogy 1924 után következett be ugrásszerű emelkedés: a húszas évek két szakasza között kereken 4 q a különbség. 1925-től fogva a növekedés lelassult, de — szemben az országos tendenciával — a válság alatt sem következett be visszaesés. A növekedés lassuló tempóját mutatja az 1926 és 1938 közötti termésátlagok trendje. Országos átlag: y = 7,95 + 0,049 x 1000 kh-on felüli üzemek: y = 9,85 + 0,121 x Csanád, Csongrád, Békés 1000 kh-on felüli üzemei: y = 11,22 + 0,151 x Mezőhegyes: y = 14,74+0,063 x Ezekben az években a nagybirtok, különösen a környező nagybirtokok által produkált trendvonal erősebb növekedést tükröz, viszont a növekedés jóval mélyebbről indult. A ménesbirtok termésátlagai szembetűnően nagy ingadozást mutatnak: a szélső értékek közötti kölönbség 11,3 q, vagyis 147%. Általánosan elfogadott megállapítás, hogy az időjárás szeszélyeinek elsősorban a külterjes gazdálkodás van kitéve, ám adataink azt dokumentálják, hogy bizonyos határokon túl a legintenzívebben gazdálkodó üzem is védtelen, bár azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a leggyengébb mezőhegyesi termés is magasabb volt, mint a korszak országos átlaga. A vizsgált időszakban összesen öt rossz esztendő volt. 1920-ban a román megszállás következményeit sínylette a gazdaság. 1924-ben a katasztrofális időjárás tette tönkre a termést. Ebben az évben későn jött a tavaszi csapadék, majd száraz, meleg nyár következett, a buja őszi vetések megdőltek, s nagy arányú rozsda lépett fel. Mindezt betetézte, hogy érés előtt forrósággá fokozódott a meleg, minek következtében a búza hőütést kapott.

55 A megye alispánjának summázata szerint az esztendő kedvezőtlen eredményt hozott az egész vármegyében, s „. . . keleti részén olyan rossz [a termés], aminőre évtizedek óta nincs példa, s nem csupán a mennyiség ellen lehet alapos kifogás, hanem főleg és elsősorban a minőség ellen."

56 Három gyenge termés esett a harmincas évekre. 1932-ben országos kárt okozott a nyári aszály és a rozsda, 1934—35-ben ismét a szárazság és az aszály rontotta le a terméseredményeket. 1934-ben az év első öt hónapjában Csanádban 40—70 mm csapadék hullott.

57 Figyelemre méltó, hogy a korszak második 69