Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Gabonatermesztés

mesítési munka központi irányítója a korszak egyik legjobb szakembere, Székács Elemér volt; a helyi vezetést Kompokon Fleischmann Rudolf, Mezőhegyesen Szüllő Ferenc, a ménesbirtok tisztviselője látta el. A három intézmény felosztotta egymás között a végzendő munkát, azonos kísérleteknél szorosan együttműködtek. Az újonnan létesített mezohegyesi telepre Derekegy házáról jelentős mennyiségű keresztezett anyagot és már bevált törzsek azonnali szaporításra alkalmas vetőmagját hozták át. Ez lehetővé tette a kísérletezés és a szaporítás egyidejű megindítását: „... a Székács búzánk már az egész országban el van terjedve, s a vetőmagakciók céljaira igen könnyen állíthatunk be nagy mennyiségeket szaporításra, s így búzanemesítésünk további fejlesztése érdekében célszerűbbnek látszik a gyors és terjedelmesebb elszaporítás helyett inkább kisebb, de változatosabb anyaggal dolgozni és tovább tartani — bár kisebb területeken — megfigyelés alatt az újabb törzseket, mi főképpen a keresztezéssel előállított anyagra nézve bír nagy fontossággal."

36 Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy a négy elterjesztendő búzafajtából kettő, a Székács 1055 és a Székács 1242 rendelkezésre állott, ezeket szaporította a gazdaság, a telep pedig újabb fajta- és termesztési kísérletekre fordíthatta erejét. A Derekegyházáról áthozott elitanyagot a régi mezohegyesi búza elitjeivel, valamint Grábner Emil tanácsára Esterházy-elitekkel gyarapították.

37 A telep keresztezési kísérletei során Ígéretesnek látszó fajtákat átadták a ménesbirtoknak nagyban való kipróbálásra. Az uradalom tábláin folyó hivatalos kísérleteket az anyatelep parcelláin több sorozatban is beállították — Rümker-rendszer —, hogy a nagybani eredményeket precíz tenyészkerti kísérletezéssel egészíthessék ki. A fajtakísérletek mellett nagyon fontosak voltak azok a kísérletek, amelyek tiszta törzsek kevert vetésének használati értékét kívánták megállapítani. A mezohegyesi telep feladatának tekintette az egyes fajták optimális aratási idejének meghatározását is, abból a feltevésből kiindulva, hogy a sikérminőség az aratás időpontjától legalább olyan mértékben függ, mint a fajtától.

38 Mezőhegyesnek legnagyobb sikert a Székács 1055 őszi búza hozott. Bár ezt a fajtát jóval a telep felállítása előtt, 1923-ban elfogadták, mégis a „mezohegyesi telep államilag elismert fajtájaként" hirdették a katalógusok.

39 Valójában csak a fajta gondozását végezték Mezőhegyesen. Ez az acélos szemű, finom jellegű minőségi búza — amelyet fagyállóságáért, késői vethetőségéért, kitűnő bokrosodásáért értékeltek magasra — a harmincas évek közepéig volt a magyar búzatermelés meghatározó fajtája. A mezohegyesi telep Szüllő Ferenc által létrehozott önálló produktuma a Mezohegyesi 5786 őszi búza volt.

40 Előállítottak egy igen jó eredményeket hozó tavaszi búzafajtát is, ám a korabeli olcsó árak mellett ennek nem tulajdoníttottak különösebb jelentőséget.

41 A helyi nemesített anyagok mellett idegen vetőmagokat is kipróbált a gazdaság. 1928 —29-ben a Katholikus Népszövetség Központi Irodájának kérésére megpróbálkoztak a Bojdisz Miklós karácsonyfáival plébános által nemesített Bojdisz-búzával. Ez a fajta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

42 Az elmondottakból jól látszik, hogy a nemesítő telep és a gazdaság búzatermesztése összeforrott, azonban a gazdaság kiterjedt tábláin nemcsak a helyben előállított, vagy odakerült fajtákat termelték. Korábban leírtuk, hogy milyen fajtákat vetett az uradalom a húszas években. A harmincas évek elején újabbak jelentek meg, a Bánkúti 1201, 1205, valamint a Hatvani 5369. 1936-ig a Székács és Bánkúti búzák együttes termelése folyt, 1936-tól mind nagyobb teret nyertek a Bánkúti fajták.

43 Fokozatosan zajlott le a fajtaváltás, a Bánkúti búzák mellett szólt a magasabb hektolitersúly és a magasabb sikértartalom. Az állami vetőmagakciók elsődlegesen favorizált fajtája is a Bánkúti 1201 lett. E fajta élretörésében nagy szerepet játszottak az 1932. év tapasztalatai. Ebben az évben a rozsda és a búza megszorulása országos méretű kárt okozott, a rendkívüli körülmények között a Bánkúti 1201 vizsgázott legjobban.

44 66