Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Gabonatermesztés

vetőmagját telente is többször átrostálták. Az így nyert vetőanyagot a kasznárságra szállították, ahol szelektorozták azt. Ezt a munkát minden kerületnek a kasznárság végezte. Az előkészítés eddig bejárt állomásai az egészséges, jó minőségű, körülbelül 98%-os csírázóképességű vetőmagot biztosították, de még nem jelentettek védelmet a gabonát leginkább fenyegető üszög ellen. E betegséget a magban lévő, vagy arra tapadó spórák okozták, ellene csávázással védekeztek. A húszas évek elején a búzát a hagyományos „kékgálicos" módszerrel, 1%-os rézgáüc oldatban áztatva csávázták.

4 Üszög ellen hatásos védelmet nyújtott ez az eljárás, ám rontotta a csírázóképességet. Az őszi árpát melegvizes csávázással védték: 25 °C-os vízben megindult a spórák működése, majd 54 °C-os vízben elpusztultak.

5 A leírt módszerek csírázóképességre tett negatív mellékhatásainak kiküszöbölésére nem volt mód, de megjelentek új szerek. 1921-ben a hatvani uradalomban Dániában és Amerikában már kipróbált porcsávázási kísérleteket kezdtek. A kísérletek igen jó eredménnyel végződtek. Az 1930-as évek elején már Mezőhegyesen is porpácolást alkalmaztak; higanytartalmú, a vetőmagot a földben fertőtlenítő Porzóit használtak.

6 Forrásaink szerint a vizsgált korszakban nagyobb üszögkár nem fordult elő. A magágy és a vetőmag gondos előkészítése után következett a vetés. Két kritériumot hangsúlyozott az igazgatóság: a vetés egyenletes legyen, a magvak nedves talajrétegbe kerüljenek. A vetés egyenletessége a jó termés alapkövetelménye volt. Székács Elemér azt tartotta ideális állapotnak, ha minden mag külön vetve, egyenletes tenyészkerületet nyer. Ilyen vetés biztosította takarékos vetőmag-felhasználás mellett a legjobb növényfejlődést.

7 Sorrendben először a leghosszabb tenyészidejű rozs került a földbe, augusztus végén, szeptember elején. Nagyjából egybeesett az őszi búza és az őszi árpa vetési ideje: szeptember közepén kezdődött, és elvileg október közepére kellett befejeződnie. Területi arányánál, fontosságánál fogva a búza élvezett elsőbbséget. Az elméleti szakirodalomnak megfelelően az igazgatóság igyekezett október első felére időzíteni a búzavetés dandárját. Az október elején vetett búzát már nem fenyegették kártevők — gabonalég —, és tél elejéig még jól megerősödött.

8 Az őszi vetések vastag hótakaró híján — ahogy azt az éghajlati viszonyok bemutatásánál érintettük — nemegyszer megsínylették a téli fagyokat. Kifagyott területeken ún. rávetést alkalmaztak. Április 15-ig tavaszi árpát vetettek a kifagyott ősziek helyébe. Amennyiben április második felére is maradt vetetlen terület, az árpát kukorica váltotta fel.

9 Ha a tavaszi vetéseket is kár érte, nem maradt más megoldás, mint a kölesvetés. Kölest még májusban is lehetett vetni.

10 Mezőhegyesen is sorbavetőgépeket használtak, sajnos géptípusra vonatkozó adat nem maradt ránk. A vetésre vonatkozó általános adatokat lOja. táblázatunk tartalmazza. A sortávolság megegyezett a hazai gyakorlattal, a vetőmagmennyiség is megfelel a középkötött talajokon adagolt átlagnak. Egyedül a zab vetőmagmennyisége volt alacsonyabb az átlagnál. A vetés mélysége 3—5 cm között mozgott. A gabonafélék vetésápolási munkáit — őszieknél, tavasziaknál egyaránt — a vetés utáni fogasolás nyitotta meg. A friss vetéseket könnyű fogassal járatták meg keresztben, hosszában.

12 Tavasszal hengerezés és újbóli fogasolás jelentette a vetésápolást. A hengerek nyomán tömörödött a felfagyott talaj, elősegítve a gabonatövek újbóli begyökereződését. A sorokkal párhuzamosan járatott fogasok porhanyítást, gyomirtást végeztek. Ezekre a munkákra — időjárástól függően természetesen — március 10-e és április 10-e között került sor.

13 Május elején az acatolással ért véget az ápolási munkák sora. 1927-ben a ménesbirtokon megpróbálkoztak a búza kapás művelésével. Németországból vásároltak pflanzenhilfe típusú többsoros kapálógépeket. Működtetésük azonban 62