Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A szántóföldi növénytermesztés

11. őszi búza (100 kg szuperfoszfáttal) 12. cukorrépa (takarmányrépa) (100 kg szuperfoszfáttal) 13. zab A forgóban szereplő gabonaféléket legtöbbször kapások után vetették, mert a kapások jól megmunkált, gyommentes talajt hagytak vissza. Ezek az eloveteményként szereplő növények minden esetben kaptak istállótrágyát vagy műtrágyát, mivel hosszú tenyészidejűk alatt jól értékesítették azt. A nagy tőke- és munkabefektetés a megemelkedő terméseredmények által még inkább megtérült, emellett a trágyázás pozitív hatását a következő esztendőben vetett növény is kihasználta. Ugyancsak kedvező előveteménye volt a gabonának a hüvelyesek minden fajtája. A mélyen gyökerező, gyomirtó és nitrogéngyűjtő növények után minden esetben búza következett. Igazgatói rendelkezés utasította a kerületvezetőket arra, hogy „a búza előveteménye minél nagyobb területen borsó" legyen.

6 A gabonafélék sekélyen gyökerező, talajrontó növények, épp ezért a felszántott gabonatarlókba mélyen gyökerező, az altalaj tápanyag- és nedvességkészletét is kihasználó növények kerültek. Utóbbiak sikeres termesztésének elengedhetetlen feltétele volt a mélyművelés és a trágyázás, amivel újabb kérdésekhez érkeztünk el. A talajművelés vizsgálatakor először a rendelkezésre álló eszközállományt kell szemügyre vennünk. Sajnos leltárak nem maradtak ránk, így a birtokismertető „gép- és eszközleltárra vonatkozó fontosabb adatai"-ra kell támaszkodnunk. A talajművelés eszközei mellett áttekintjük a növénytermesztésben használt birtokismertető által megadott „teljes" gépleltárat. Az 1930-as évek közepén az alábbi gép- és eszközállomány volt a ménesbirtok tulajdonában:

7 9 pár gőzekeszerelet 1 178 db eke 126 db vetőgép 285 db henger 716 db borona 32 db extirpator 29 db cséplőgép 28 db cséplőmozdony 95 db rosta 587 db igáskocsi 917 db igásszekér 246 db szán A felsorolt adatok önmagukban keveset mondanak, hogy megszólaljanak, összevetjük őket Csanád-, Csongrád-, Békés megye 1 000 kh-on felüli birtokainak hasonló mutatóival. (8. táblázat) Táblázatunk mindkét adatsora 1935-ből való, az összehasonlításnál figyelemmel kell lennünk arra, hogy a belterjesség szintjére vonatkoztatható következtetést teljes biztonsággal csak azonos növénytermesztési struktúra mellett vonhatnánk le. Mindenesetre a talajművelő eszközökre, a gőzekeszereletek kivételével, számottevően kisebb terület esett, mint a táj egyéb nagybirtokain. Ilyen vonatkozásban a ménesbirtok jobb felszereltséggel bírt, mint az alföldi uradalmak. Ugyanakkor a belterjesen gazdálkodó dunántúli megyékben egy ekére 16—17 kh-nál kevesebb szántó esett.

9 A vető- és cséplőgépekre eső terület Mezőhegyesen nagyobb. A cséplőgépek esetében érthető a 200 kh-as különbség, hisz a ménesbirtokon alacsonyabb volt a gabonafélék aránya. Részben az összehasonlítás adatai, részben az átvizsgált iratanyag töredékadatai 51