Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
A ménesbirtok tőkestruktúrája és annak változásai
3. táblázat Az 1 kh szántóföldre eső összes tőkék értéke 5 összes tőke értéke Index Tájegység, birtok neve P/kh % Dunántúl 1408 100,0 Északi dombos vidék 1160 82,4 Alföld 1507 107,0 Hazai nagyüzemek 1152 81,8 Mezőhegyes 1927 1522 108,1 Mezőhegyes 1928 1533 108,9 Mezőhegyes 1930 1532 108,8 Index: 100% = dunántúli átlag A statikus adatsorok után két kérdés merül fel: egyfelől az, hogy milyen forrásokra támaszkodva tudta pótolni a ménesbirtok a román megszállásnak nagyrészt áldozatul esett holt- és elevenleltárát, másfelől pedig az, hogy a tőkestruktúrában mutatkozó változások milyen tendenciákat tükröznek. A román kártétel 7 720 000 P-t tett ki. A puszta Összegnél jóval többet mond, ha ezt az értéket a ménesbirtok összes vagyonának arányában fejezzük ki. Az elrabolt gép-, felszerelés- és állatállomány a gazdaság 1927. évi összes tőkéinek 18,3%-át jelentette. 6 Döbbenetes adat, a veszteség aránya nagyobb, mint az állótőkék 1926. évi aránya. A helyreállítás során két forrás állt az üzem rendelkezésére, a Földművelésügyi Minisztérium költségvetése, valamint nagy hitelek. A gazdaság 1920/21. évi összkiadásainak 47%-a, 1921/22. évi összkiadásainak 17,9%-a volt pótlásra fordítandó rendkívüli kiadás. A következő két gazdasági év költségvetése, illetve előirányzata 21,6 és 10,3%-os rendkívüli kiadási előirányzatot mutat. 7 A kívánt hitelkereteket a földművelésügyi miniszter által kiadott rendeletek nyomán a Pénzintézeti Központ bocsátotta a ménesbirtok rendelkezésére. 1922-ben és 1923-ban került sor nagyobb hitelfelvételre, majd az 1923/24-es gazdasági évben újabb, feltehetően teljesített hitelkérelem következett. 8 A rekonstrukcióra inflációs viszonyok között került sor, ami a sajátos körülményekből adódóan kedvezett a gazdaságnak. Ugyanis a kormány az 192l-es stabilizációs kísérlet bukása után a finanszírozás eszközévé tette az inflációt. Hatalmas valorizálatlan hitelek áramlottak a mezőgazdasági nagyüzemekbe. Természetesen az állami birtokok is ilyen valorizálatlan hiteleket kaptak. A vágtató infláció következtében a visszafizetett összegek a felvett hitelek tényleges értékének elenyészően csekély hányadát tették ki. A kormány magát az állami költségvetést is a bankóprés segítségével fedezte. 9 1921 után az állami birtokok költségvetése is afféle „valorizálatlan hitel" volt. Ilyen körülmények között, az ismertetett eszközök segítségével állt talpra a ménesbirtok. Második kérdésünkre a vizsgált időszak és a korábbi tőkestruktúra összevetésével, azaz a ménesbirtok önmagával való összehasonlításával tudunk válaszolni. 1926 utánról nincs olyan adatsorunk, amely az 1. táblázatban látható bontásban ábrázolná a gazdaság tőkéit. Helyette két kategóriát használtak: ingatlan vagyon, illetőleg ingó vagyon. Ugyanezek a kategóriák rendelkezésünkre állnak a háború előtti időkből is. A hazai tőkestruktúrával való összehasonlítás után oly kedvezőnek látszó képet az újabb metszet elhomályosítja, sőt borússá teszi. (4. táblázat) A táblázaban szereplő ingatlan vagyon az alaptőkét, az ingó vagyon azTtzemtőkét jelenti. A háború előtti aránypárok dinamikus 30
