Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A ménesbirtok természeti és gazdasági viszonyai, társadalmi környezete

gyei Gazdasági Egyesület. Az egyesület nyíltan megfogalmazta, hogy az igazgatóválasztmányi ülések határozatait a vármegye közgyűlésein érvényre kell juttatni.

27 Erre módot adott az, hogy a gazdasági egyesület a megyei irányítás mellett tanácsadó, véleményező, sőt olykor végrehajtó szerepet töltött be. Ha kellett, sorompóba álltak az egyletbe tömörült középbirtokos családok, amelyek Csanád vezetését a századforduló óta szilárdan kezükben tartották. Az egylet érdekvédelmi tevékenységének középpontjában a cseléd-, munkásügy, a termelési és értékesítési kérdések állottak. A ménesbirtok gazdasági egyleten belüli befolyását jelzi, hogy 1925 és 1939 között 89 igazgatóválasztmányi ülés közül a legtöbbet, szám szerint 36-ot Mezőhegyesen tartottak.

28 A ménesbirtok és a magánuradalmak érdekei nagyrészt egybeestek, de ha értékesítési kérdésekben egyszer-egyszer szembekerültek, a ménesbirtok nem tért ki az egyleten belüli összeütközés elől sem. 1929-ben a gazdaság nem lépett be a „Mezőhegyesvidéki Cukorrépatermelők Szövetségé"-be, mert ezúttal az összehangolt közös fellépésnél előnyösebbnek látszott a társintézménnyel való külön egyezkedés.

29 Az állami státus, az eszmei község jogállás, a gazdasági erő triásza kedvezőtlen politikai-közigazgatási viszonyok között is kellő garanciát nyújtott volna a birtok érdekeinek védelmére. Azonban a nagybirtokot védelmező Horthy-korszakban a ménesbirtok igazgatóságának ritkán kellett a rendelkezésére álló eszközökhöz nyúlnia. 27