Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
A ménesbirtok korabeli megítélése
írva, Féja sem fukarkodott a Nóniusz-tájfajta dicséretével. 15 Emellett a Viharsarok szerzője figyelmen kívül hagyta a legfontosabbat: épp az általa elképzelt demokratikus birtokviszonyok kialakítása után lett volna legnagyobb szükség vetőmagot és tenyészállatokat szolgáltató — társadalmilag is megfelelő — állami mezőgazdasági üzemekre. Az ilyen intézmények sokat segítettek volna 1945 után az emberfeletti nehézségekkel küzdő újbirtokosoknak. Néhány évvel később Féja gondolatait megismételte Szabados Mihály, Csanád-AradTorontál megye szociális tanácsadója. Szabados részletes adatszerű leírásokat készített — mintegy pótolva a Viharsarok hiányait —, majd a Belügyminisztériumhoz fordulva javaslatot tett Mezőhegyes falvakkal való betelepítésére. 16 A közigazgatás érdemben nem reagált a javaslatokra. A népi szociográfia módszereit és gondolatmenetét követő Szabados-tanulmányoknak csak töredéke látott napvilágot, így különösebb hatást nem is váltottak ki. A sokféle vélemény csak távolabbi nézőpontból rendeződik áttekinthető, egységes képpé. A ménesbirtokkal kapcsolatos negatív megítélés minden esetben a nagybirtokrendszer ellen irányult. A Mezőhegyes ellen tettel vagy tollal támadók a konkrét célon keresztül mindig az antidemokratikus birtokviszonyok ellen és a mély társadalmi igazságtalanságok ellen léptek fel. A tollforgatók esetében a végső cél egyértelműsége magyarázza a szimplex közelítést. Ugyanakkor újból bebizonyosodik az, hogy a funkcionális feladatának magas szinten megfelelő gazdasági intézmény szervezetébe és működésébe is beépül a gazdasági és társadalmi környezet összes torzulása. 222
