Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes történeti fejlődése 1920-ig

1871-ben a FIK-miniszter az országgyűléshez intézett jelentésében az igásállomány szántóföld nagyságához arányló emelését, a haszonállattartás növelését, ezen keresztül a föld erejének fokozását, valamint mesterséges takarmánynövények és kapások termesztését sorolta fel halasztást nem tűrő feladatként.

27 A Mezőhegyest éberen figyelő környékbeli gazdák és birtokosok nem voltak elégedettek a kitűzött célok végrehajtásának ütemével. Illetékességüket hangsúlyozva hallatták hangjukat. 1874 júniusában a Békésmegyei, 1875 szeptemberében a Csanádmegyei Gazdasági Egylet tartott szemlét Mezőhegyesen. A tapasztalatokat, a szemle során fogant javaslatokat mindkét gazdasági egyesület publikálta.

28 A kimerítő és lesújtó értékelések legfontosabb pontjai a következők voltak: elégtelen a gépleltár, a kézi és igaerő, nem megfelelő az üzemnagyság, hiányzik a jó vetésforgó — mindezek következtében gyenge a szántóföldi művelés. A hibákat csak tetézi, hogy a munkákat rendes katonai szolgálatukat töltő közös hadseregbeli katonákkal végeztetik. A békésiek — a mesterséges takarmányterület csekély volta miatt — a birtok egész gazdálkodását ázsiainak minősítették.

29 A szemlék anyagának kiadása országos vitát robbantott ki. A vita során fontos gazdálkodási kérdések kerültek felszínre, sokoldalú megközelítéssel.

30 A Mezőhegyesre irányuló figyelem egyszerre adott nyomatékot és kontrollt a földművelési kormányzat elképzeléseinek; ugyanakkor gyorsította is megvalósulásukat. Első lépésként — 1875-ben — a miniszter javaslatokat kért a ménesbirtok gazdálkodásának megújítására. A beérkezett tervezetek közül Gluzek Gyuláét fogadták el, a következő évben pedig őt nevezték ki a mezohegyesi ménesbirtok igazgatójává. Páratlanul gyors ütemű, csakhamar kitűnő eredményt hozó fejlődési periódus nyitánya volt Gluzek kinevezése. Kihasználva a kiegyezés után meginduló általános gazdasági fejlődés felhajtóerejét, a földművelésügyi szakigazgatás messzemenő támogatását a minisztériumból irányító Kozma Ferenc és a Mezőhegyesen tevékenykedő Gluzek Gyula

31 két évtized leforgása alatt modern, európai szintű mezőgazdasági nagyüzemmé varázsolta a korábban kizárólag a ménes eltartására képes birtokot. Mi volt a titka a magánbirtokokkal összehasonlítva megkésetten induló tőkés átmenet gyors és átütő sikerének? Mezőhegyesen nem voltak legelőkért, remanenciaföldekért folyó, hosszan elhúzódó jobbágyperek. Nem okozott gondot a tagosítás elhúzódása. Még csak zsellérekkel sem kellett pereskedni. Elmaradt tehát az a hatalmas megrázkódtatás, amelyet a magánföldesúri gazdaságok a jobbágyfelszabadítás nyomán éltek át. Egyetlen rendelet lezárhatta a katonai cselédek korszakát, helyet teremtve a tőkés nagyüzem új típusú munkaerejének. A nagybirtok évszázadokon keresztül kialakult és rögződött igazgatási, kezelési rendszere és gazdálkodási módja sem vált gátjává a tőkés gazdálkodásra való áttérésnek. Az, hogy nem kellett a további lépéseket eleve meghatározó történeti előzményekhez igazodni, lehetővé tette a legmodernebb hazai és külföldi technikák és módszerek meghonosítását. Adott volt tehát egyfajta sajátos szervetlen fejlődés lehetősége. A lehetőségek valóraválásához megfelelő finanszírozás szükségeltetett. Mezőhegyesnek — a többi ménesbirtokkal egyetemben — ez is rendelkezésére állt. Részben a FIK-minisztérium költségvetése, részben a biztosnak látszó profit reményében szívesen vállalkozó idegen tőke biztosította. Ugyanebben az időben a magánbirtokok ledolgozással, bérleti rendszerrel próbálták pótolni az elveszett ingyen munkaerőt. Közben az 1850-től vékonyabb, 1853-tól bővebb mederben folydogáló kártérítéssel, hitelekkel — a jelzálogtól az uzsoráig — megkísérelték a kor követelményeihez igazítani gazdálkodásuk színvonalát. Nem lényegtelen megemlíteni azt sem, hogy az állami birtokokat — ebben az időben — nem fenyegette a tulajdonos túlon-túl nagy elvonása, ami nem egy magánkézben lévő nagybirtok fejlődését lassította le. A ménesbirtokok költségvetésének beruházást lehetővé tevő 16