Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Sertéstenyésztés

idősebb állatokat a birtokon dolgozták fel. A házi vágásokból származó fehéráru a nagy számú állandó és időszaki munkás természetbeni járandóságának része lett. A vörösárut szalámi-alapanyagként adta el a gazdaság. Normális üzemmenet mellett a szorosan összekapcsolódó hármas értékesítési rendszer eredményeként a sertéstenyésztés volt a legjövedelmezőbb állattenyésztési ág. ^ A hizlalás útján történő értékesítés a helyes tenyészirány garanciáját is jelentette. Érvényesültek ugyan küllemi szempontok a tenyészkiválasztásnál, de elsősorban a takarmányértékesítő-képességet, a szaporaságot és más hasznos belső tulajdonságokat vettek figyelembe. Az értékesítés állandó kontrollja mellett kialakított, saját karakterjegyeket viselő mezőhegyesi mangalica iránt élénk érdeklődést tanúsítottak a tenyészállatvásárlók is. A mangalicatenyésztés 1920 után is a korábban kialakult keretek között folyt. Itt nem volt szükség a tenyeszelvek és a tenyésztési gyakorlat megváltoztatására. Az igazgatóság a hizlalási időszak lerövidítését és gazdaságosabbá tételét célzó új megoldásokra fordította figyelmét. Az állományt ért nagy veszteséget is viszonylag rövid idő alatt sikerült kiheverni. Összesen 3157 sertést szállítottak el a megszállók.

3 Ezen belül a tenyészkocák 61%-át, a süldőkocák 78%-át.

4 Azonban a Mezőhegyesen maradt 2513 darabos állomány elegendőnek bizonyult a gyors rekonstrukcióhoz.

5 1924-re befejeződött az 1200-as tenyészkoca-állomány helyreállítása. Sajnos a birtok sertéslétszámának évenkénti alakulását nem tudjuk nyomon követni. A tavaszi haszonállat-összeírásokra ezúttal nem támaszkodhatunk, mert az a gazdaság és az alkalmazottak állományának összesített adatait adja meg. A ménesbirtok sertéslétszámának pontos adatait csupán két évben sikerült megtalálni. A minisztériumhoz intézett jelentés 1932 áprilisában 11 198-as sertéslétszámról számolt be.

6 Egy évvel később 9441 darabból állt a gazdaság állománya.

7 Az egy esztendőn belüli hullámzás is nagy, a szaporodás, illetve az eladások következtében egyik hónapról a másikra 1000 darabbal is csökkenhetett vagy növekedhetett az állomány. Az idézett adatok azt mutatják, hogy a háború előtti időszakhoz viszonyítva csaknem megduplázódott a gazdaság sertéslétszáma. A növekedés tendenciáját egyértelműen bizonyítják a tavaszi haszonállat-összeírások adatsorai is. 1911-ben 12 916 sertést számoltak össze a községben.

8 1928 és 1938 között a legkisebb állomány is nagyobb volt ennél. A szóban forgó tizenegy évben mindössze kétszer esett 16 000 db alá a mezőhegyesi sertéslétszám. Két csúcsesztendőben viszont 20 000 fölötti sertésszámot regisztráltak az összeírok.

9 Az alkalmazottak sertéstartási joga nem változott, számuk sem emelkedett. A növekedés a gazdaság állományában következett be. Mindezt a hizlalás kiterjesztése magyarázza. A húszas évek második felében, a marhahizlalással párhuzamosan a sertéshizlalás volumene is megnövekedett. Volt olyan év, amikor 5000 sovány sertést állítottak hízóba. A község összállományának hullámzása pontosan megegyezik az országos állomány ciklikus változásaival. Az 193l-es tetőpontot 1933-ban követte mélypont, majd 1935-ben újabb csúcs következett. 1931-ig Mezőhegyesen kizárólag mangalicát tenyésztettek. 1931-ben import anyaggal indult meg a hússertéstenyésztés. A ménesbirtok hússertéstenyésztésbe való bekapcsolódása egy hosszabb folyamat egyik állomásának tekinthető. Országosan 1920 után kezdtek elterjedni a szaporább, gyorsabban fejlődő és hízékonyabb angliai, illetve dániai eredetű hússertésfajták. Ezek a fajták sokkal inkább megfeleltek az intenzív gazdálkodás igényeinek. Mellettük szólt az is, hogy a külföldi piacokon a mangalica egyre inkább háttérbe szorult. A különböző hússertésfajták gyorsabb hazai elterjedését egyedül rendkívüli igényességük lassította. A mezőgazdasági kormányzat a két háború között erőteljesen támogatta az exportképes hússertéstenyésztést. Ennek megfelelően az állami birtokokon is sorra megjelentek a különböző fehér hússertések. Először Kisbéren próbálkoz168