Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Lótenyésztés

A tenyésztői munka színvonalát elsődlegesen a számszerű eredmények minősítik. A húszas évek első felében 63%-osnál jobb vemhességi arányt nem sikerült elérni. A 63% kevésnek számított, ilyen vemhességi arányt a köztenyészetek is produkáltak. 1927-re jelentősen javultak a ménesbirtok eredményei: 73,4%-ra emelkedett a vemhes kancák aránya. 1928-ban sikerült megközelíteni a 80%-ot.

40 A gyors javulásban szerepe volt az őszi fedeztetésre való áttérésnek is, de elsősorban a kancaállomány minőségi rekonstrukciója következtében emelkedett a megfogamzott kancák száma. 1931-ben sikerült átlépni a bűvös határnak számító 80%-ot. 1932-ben már 84,7%-os vemhességi aránnyal büszkélkedhetett a gazdaság.

41 Ezt az eredményt a legigényesebb szakemberek is elismeréssel fogadták. Schandl József lótenyésztési kézikönyve szerint „a 80%-os eredményt csak különös gonddal és szakértelemmel vezetett ménesek tudják felmutatni".

42 Az évi csikószaporulat 100—140 db között mozgott. A ménesbirtok kancaállományának legnagyobb része igás munkát végzett. Jóval kevesebbet használtak kocsilóként, s még kisebb számban tartottak hátasokat. A központi lóistálló Belsőmezőhegyesen volt. Itt helyezték el a kocsilovakat, innen indultak útjukra a látogatókat szállító hosszú kocsikaravánok is. A központi lóistálló személyzete végezte a fiatal kancák hathetes betanítását is. Az igásállomány közel egyformán oszlott el a kilenc kerület között. Átlagosan 200 kettős iga —200—219— dolgozott a gazdaságban. Egy kettős lófogat 285—291 tényleges munkanapot teljesített. A harmincas évek első felében egy kettős lófogat munkanapja 3,6 P-be került.

43 Összehasonlításul: Maisán 1934 és 1936 között egy kettős lófogat napi költsége 4,7 P volt.

44 A felnőttállomány takarmányozása és ápolása sem hagyott kívánnivalót maga után. A felnőtt egyedek télen naponta 3 kg zabot, 5 kg melaszos zabszalmaszecskát, 7,5 kg anyaszénát és 2 kg répát kaptak.

45 Nehéz munkák idején a zabfejadag 4 kg-ra emelkedett. Vasárnaponként rendszeres lóvizsgálatokat tartottak. Rutinvizsgálatok voltak ezek, amelyek a lovak egészségének és maximális teljesítőképességének megtartását szolgálták. Munkacsúcsok idején heti patkolással óvták az igások egészségét. Télen, amikor a gondozókra és kocsisokra kevesebb munka hárult, az állatkórház rendszeres tanfolyamokat tartott, amelyeken a patkolástól kezdve a takarmányozásig mindenről szó esett.

46 A ménesbirtokról kikerülő apaállatokat többnyire a Mezőhegyesvidéki Tájfajta Lótenyésztési Egyesület vette meg. Esetenként kifogástalan minőségű számfeletti tenyészkancákat is adott el a gazdaság, de csak olyanoknak, akik kötelezték magukat a vásárolt kanca tenyésztésben való használatára és az utódok törzskönyvezésére. A számfeletti herélteket a honvédség vásárolta meg. A kiöregedett, illetve kiselejtezett kancák és heréltek a júliusi lóárveréseken keltek el. A ménesbirtokon tenyésztett Nóniusz értékét bizonyítják az exporteladások. Nemcsak a jelentős Nóniusz-tenyészetekkel rendelkező szomszédos országokból jelentkeztek érdeklődők, hanem távolabbról is. 1930-ban Törökország vásárolt lovakat a birtokról, 1935-ben az Egyesült Államok kormánya vásároltatott két tenyészmént és négy tenyészkancát.

47 A birtok jóval olcsóbban nevelte fel a csikókat mint a ménes, mert a kancák tartási költsége az igásmunka végzése által megtérült. A munkavégzés egyben természetes szelektálást is jelentett. Csak a gazdasági szempontból minden tekintetben megfelelő kancák maradtak tenyésztésben. Ennek köszönhetően elenyésző arányban születtek gazdasági munkára alkalmatlan egyedek. 166