Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes állattenyésztése - Szarvasmarha-tenyésztés

ágazatban lévő tartalékokat, amelyek korábban a tenyészállat-nevelés primátusa miatt rejtve maradtak. A jövedelmezőség emelését célzó tényezők felerősödése valamelyest módosította a tenyészirányt is. A háború előtt a tenyészállatok kiválasztásánál két szempont, a testtömeg és a küllem dominált. Nemcsak Mezőhegyesen volt ez így, hanem az egész országban. A korábbi kiválasztási szempontok mellé fokozatosan újak társultak: takarmányértékesítő képesség, tejelési képesség, a több irányú hasznosítás lehetősége. Összefoglalva: megváltozott kondíciók között, a jövedelmezőség állandó szem előtt tartása mellett kellett a ménesbirtoknak tenyészállatokat nevelnie. Az állattenyésztés üzemi struktúrában betöltött szerepét ágazatonként mutatjuk be. Forrásaink azon része, amely alapján táblázatainkat felállítottuk, ezúttal sem teljes. 1928-tól állnak rendelkezésünkre a tavaszi haszonállat-összeírások statisztikai lapjai. Rendelkezésünkre áll az induló létszám is. A hiátusokat a szaksajtóban publikált adatok alapján próbáljuk kitölteni. Összességében még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint a növénytermesztés vizsgálatakor. Szarvasmarha-tenyésztés Mezőhegyes állattenyésztésének legfontosabb ága volt a szarvasmarha-tenyésztés. A szarvasmarha-állomány a ménesbirtok számosállatlétszámának 50%-át tette ki. E tenyésztési ág üzemi kapcsolatrendszere volt a legszerteágazóbb. Értékesítési szempontból is első helyen állt, lévén a szarvasmarha hármas hasznosítású állatfajta. Az igaerő-, a húsés a tejtermelés mellett Mezőhegyesen tulajdonképpen „negyedik hasznosítási formát" jelentett a tenyészállat-nevelés. A mezöhegyesi ménesbirtokon 1860-ban indult meg a szarvasmarha-tenyésztés. Először alföldi magyar fajta marhát vásárolt a még katonai kezelés alatt álló ménesintézet. Nyilvánvaló a vásárlás célja, a szántóföldi termelés kiterjesztéséhez igaerőre volt szüség. Az Almásy-féle kétegyházi és a beregböszörményi Csáky-féle gulyából származott az új tenyészetet megalapozó anyag. Folyamatos tenyészkiválasztás által a mezöhegyesi magyar gulya 1880-ra egyöntetűvé vált. Kozma Ferenc az átvételtől kezdve nagy figyelmet szentelt a mezöhegyesi magyar fajta tenyésztésnek. Az ő kezdeményezésére a „. .. Földművelésügyi Minisztérium országos közérdekből elrendelte, hogy a törzsgulya azzal a rendeltetéssel tenyésztessék, hogy a magyar fajta tenyésztőknek tisztavérű állatok beszerzése lehetővé tétessék és így a már hanyatlásnak indult magyar szarvasmarha tenyésztés előmozdíttassék."

1 A magyar gulya már kiformálódott, amikor új, háromhasznosítású fajtát telepítettek Mezőhegyesre. 1879-ben kuhlandi fajtával próbálkoztak. 1881-ben szimentáli teheneket és bikákat vásárolt a gazdaság. E fajtában sikerült megtalálni a mezöhegyesi ménesbirtok igényeinek megfelelő típust. A fajtiszta szimentáli tenyésztés harmonikusan illeszkedett az éppen átalakulóban lévő üzemstruktúrába, s még inkább megfelelt az országra vonatkozó tenyészpolitikai elképzeléseknek. Ugyanis a földművelésügyi kormányzat a megszilárdulóban lévő hazai pirostarka fajtát folyamatosan kívánta javítani tisztavérű szimentáli apaállatokkal. így Mezőhegyes bázisa lett mind a magyar, mind a szimentáli tenyésztésnek. Az arányok fokozatosan eltolódtak a szimentáli fajta javára. 1895-ben a kereslet megcsappanása miatt a magyar fajta törzstenyészet tehénlétszámát 150 db-ra redukálták, párhuzamosan a szimentáli tehénlétszám 1000 db fölé emelkedett. Az eladott tenyészállatok fajta szerinti megoszlása jól mutatja a fejlődés irányát. 1911-ben 57 magyar bikát, 13 magyar tehenet és 24 magyar üszőt adott el a gazdaság, ezzel szemben 327 szimentáli bikát, 19 szimentáli tehenet és 27 üszőt.

2 140