Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Mezőhegyes történeti fejlődése 1920-ig

ban alapították a lipicai és kladrubi ménest. Utóbbi 1784-ben költözött vissza régi székhelyére. Nyitra megyében, Kopcsánban is működött egy udvari ménes. A hálózat legfiatalabb tagja az 1780-ban Bukovinában alapított radautzi katonai ménes volt.

4 Feladatát a huszárlovak tenyésztésében szabták meg. II. József rendeletének végrehajtói a már működő ménesek tapasztalatainak figyelembevételével kezdték el munkájukat. Először a megfelelő terület kiválasztására került sor — a mezőhegyesi puszták mellett döntöttek. Több érv is indokolta ezt a választást: a ménes számára kiszemelt terület magasabb fekvése miatt egész évben árvízmentes volt, jó füvű legelői gazdag takarmánytermést ígértek. Ezen a vidéken hagyományai voltak a lótenyésztésnek; a terület korábbi bérlője kincstári remondaszállító volt. Nagy súllyal esett latba az. hogy itt a hagyományos arab fajta 3 cm-rel nagyobb magasságot ért el. Mindezek az adottságok biztosították a középnehéz kürassier tenyésztésének sikerét.

5 A ménes helyének kijelölését gyors ütemű építkezés követte, párhuzamosan folyt a lóállomány összegyűjtése. Az éppen csak felállított ménesintézetre azonnal nagy feladat hárult: egyidejűleg tenyésztői és katonai pótlógyűjtői feladatokat kellett ellátnia. Emellett fedeztetőállomások üzemeltetésével kellett hozzájárulnia a magyarországi és erdélyi köztenyésztés színvonalának emeléséhez. A ménes alapításakor kiadott 6 pontból álló rendelet részletezve megfogalmazta a ménes ilyen irányú kötelezettségeit.

6 II. József intézkedései egyfelől felkészülést jelentettek a közelgő török elleni háborúra, másfelől a mezőgazdaság általános színvonalának emelését segítő lótenyésztési kérdések megoldását ígérték. „Mindez kétségtelenül a huszonnegyedik órában történik, mert a lóállomány elaljasodásáról már széltében beszélnek és írnak, nem is ok nélkül." — summázta véleményét Gaál László.

7 A mezőhegyesi katonai ménes működési szabályrendelete 1785. szeptember 28-án lépett életbe. 1786. január 17-én a ménesintézet születése körül az uralkodó megelégedésére bábáskodó Csekonics Józsefet nevezték ki parancsnoknak.

8 A belső szervezetét tekintve tisztán katonai kezelésű ménes a Hofkriegsrat, illetve a Budai Hadi Iroda alárendeltségében kezdte meg működését. Tenyésztési kérdésekben a Bécsben székelő Ménes és Pótlovazási Felügyelőség (Gestüts- und Remontirungsinspections) fennhatósága alá tartozott.

9 Csekonics nagy kedvvel, igyekezettel fogott munkához. Az összegyűjtött vegyes lóanyagot szín, küllem, használati jelleg szerinti csoportokba osztotta. Szabad pároztatással kívánta előállítani a tömeges, jó erejű, kitartó vérteslovakat. Ám a kapott hármas feladat akadályozója lett az egyes feladatok végrehajtásának, ugyanúgy mint a ménesintézet harmonikus működésének. A remonda gyűjtése, Mezőhegyesen állomásoztatása okozta a legtöbb bajt. Gondot jelentett az istállók hiánya, az állományhoz képest szűk takarmánybázis, ráadásul rendre nagy pusztulást okozó járványok törtek ki. Különösen az 1788-ban kitört török háború után vált súlyossá a helyzet. A felsoroltak mellett Bécs és a hadsereg vágóállattal való ellátásában is részt kellett vállalnia Mezőhegyesnek.

10 Háttérbe szorult a törzstenyésztés és a köztenyésztés támogatása, utóbbi amúgy is szokatlan feladat volt egy katonai intézmény számára. Bár a háborús években Mezőhegyesre háruló terheknek csak egy részét tartalmazza, mégis érdemes idézni a Hofkriegsrat 1792-ben kiadott utasítását: „A magyarországi és erdélyi ménes-, fedeztető- és lóavató parancsnokság (ez volt akkor Mezőhegyes címe) béke idején tartozik évente 1000 drb szolgálatképes könnyebb lovassági és huszár-remontát az ezredekhez szállítani, és a magyarországi és erdélyi fedeztetési állomásoknak ellátása mellett, évente még 40 jó fedezőmént a német (osztrák) tartományoknak átadni. A parancsnokság egyben kész legyen háború esetén 3000 pótlovat, 2000 málhás- és 2000 13