Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Erdészet és vadgazdálkodás

Gyümölcsfák is szép számmal akadtak Mezőhegyesen. Az utak mentén, a majori kertekben a cseresznye, a szilva, az eper és az alma terjedt el legjobban. 1928/29-ben 14 828 gyümölcsfát számoltak össze a ménesbirtokon.

6 1933-ban létesítették az első szántóföldi gyümölcsöst. Két év leforgása alatt 27,5 kh-ra 1200 alma- és 170 szilvacsemetét ültettek ki.

7 A csemetéket a ménesbirtok 30 holdas faiskolájában nevelték.

8 Ugyanebben a csemetekertben növekedtek a parkokba szánt díszfák is. Esetenként piacra is jutott a faiskola termékeiből. A felsoroltakon kívül az Élővíz-csatorna partján húzódó füzes tartozott még az erdészeti intézőséghez. Kosárfonásra, parterősítésre használták a levágott fűzvesszőt. Ez utóbbi látszólag jelentéktelen adalék, viszont jellemzi a ménesbirtok irányítóit, akik a készpénzkiadás legapróbb csökkentésének lehetőségét sem hagyták kihasználatlanul. Az erdészet természetes velejárója a vadgazdálkodás. Mezőhegyesen a századforduló idején kezdődött el a tudatos vadgazdálkodás. 1912-től vált rendszeressé az őzek téli etetése. Ugyanebben az évben 2 m magas drótkerítéssel vették körül a ménesbirtokot. Ezt a kerítést a későbbi publicisztika Mezőhegyes retrográd társadalmi elzárkózásának jelképévé tette. Tény, hogy a kerítés még hangsúlyossabbá tette Mezőhegyes „területenkívüliségét", azonban az is tény, hogy 63 km hosszan történő felállítását elsődlegesen a nyúl- és fácánállomány megőrzése indokolta. Ugyanis a gazdaság élőállat-befogásra rendezkedett be. Még a háború előtt beszerezték az első befogó hálókat.

9 A vadállomány tervszerű fejlesztésének a román megszállás vetett véget. A folyamatos „vadászat" eredményeként a korábban 2000 darabot számláló mezőhegyesi őzállomány 70 darabra apadt. Az elpusztított állomány pótlása új vadászati rend bevezetését tette szükségessé. 1921-ig a ménesparancsnok és a ménesbirtok igazgatója öt kerület vadászati jogát bérelte; ekkor megszüntették a bérleti rendszert, helyette a két intézmény vezetője egy kerület vadászati jogát kapta meg díjtalanul. A ménesparancsnokok és jószágigazgatók még tíz évig élvezték a saját vadászterület kiváltságát, azután 1931-ben a vadgazdálkodás teljes egészében házi kezelésbe vétetett. A szervezeti változásokkal egyidejűleg megindult a megcsappant vadállomány újbóli szaporítása. 1924-ig szünetelt az őzek vadászata. Vérfrissítés végett idegen bakokat is hozatott az igazgatóság. 1935-re mintegy 1000 db-ra emelkedett a birtok őzállománya, szép agancsú azonban alig akadt. A harmincas évek közepétől évente 40 bak és 100 suta kilövését engedélyezte a vadászati intézőség, vaskos lődíj fejében. A fácánállomány helyreállítása gyorsabban ment. 1924-től fogva gyűjtötték a kaszálókban található fácántojásokat. Kotlókkal keltették ki az ezres nagyságrendben begyűlő tojásokat. 65—70 %-os kelési átlag mellett a kikelt fácáncsirkék 70—80 %-át sikerült felnevelni. 1934-ben zárt, voliere-tenyésztés vette kezdetét. 500 nem kósza fajtájú fácánt fogtak be; a zárt tenyésztés eredménye évi 8000 db kikeltetendő fácántojás lett. Párhuzamosan emelkedett az évente kilőtt fácánok száma. Mezőhegyes harmadik nagy tömegben előforduló vadfajtája a nyúl volt. Számukat károkozásaik miatt bizonyos korlátok között tartották. A gazdaság vadászati emlékeztetője a mezőhegyesi nyúlállományt az ország legjobb állományának nevezte. Tény, hogy a vadállománynál is ugyanolyan tudatosan alkalmazták a vérfrissítést, mint a haszonállatoknál. Tíz év alatt — 1925-től 1935-ig — 28 199 db nyulat lőttek ki Mezőhegyesen. Emellett vagontételben adott el a gazdaság élőnyulat. A jól megtermett, 4,5 kg átlagsúlyú élőnyulak nagyobbik részét exportálták.

10 Mezőhegyes kedvelt terepe volt a politikai vadászatoknak. Rendszeresen ismétlődtek a kormányzói vadászatok, gyakran érkeztek külföldi „nevezeteségek". A téli nagy vadászatra minden évben nagy izgalommal készültek a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselői is. Fáy Andor szerint a felfokozott várakozás hullámai olykor magasabbra csaptak, mint próbacséplés idején. A vadászszenvedély egészen groteszk eseteket is produkált: az 137