Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Ipari növények - További ipari növények
tek. 17 Legnagyobb fogyasztó maga a kincstár volt. A válság idején fogalmazódott meg az import kiküszöbölésének kívánalma. Felállítottak egy speciális ricinussajtoló üzemet — M. kir. Olajsajtoló Üzem — és 1933-ban megindult a hazai ricinustermelés. Az első évben az országban összesen 371 kh-on termeltek ricinust. 18 Mezőhegyesen 1934-ben próbálták ki az új növényt, nem egészen 5 holdon. Gyorsan emelkedett a vetésterület, 1935-ben 19, 1936-ban 115, 1937-ben 178 kh-ra. 19 A sikeres kipróbálás után a gazdaság szerződést kötött az Olajsajtoló Üzemmel. 20 Egyidejűleg megkezdődött a Növénytermelési Hivatalon keresztül értékesülő vetőmagtermelés is. 1934-ben Szüllő Ferenc hozzáfogott a ricinus hazai nemesítéséhez. Kereskedelmi anyagból egyedkiválogatással fejlesztette ki a Mezőhegyest zöldtokú ricinust, amely bőtermő, korai érésű s magas olajtartalmú fajta volt. 21 1937-ben már 56 q vetőmagot adtak át az állami vetőmagakcióhoz. 22 A gazdaság igen jó, 10,5 q-s átlagtermést produkált. 23 Grábner több ízben normatív mérceként idézett értékei szerint a 8 q-s átlag jó, de kivételesen ritka. 24 Az olajos magvak közül termelték Mezőhegyesen a napraforgót is. A húszas évek első felében 10 holdon, majd az évtized második felében eltűnt a vetésforgóból. 25 1931-ben bukkant fel ismét, amikor az olajos növényekkel kapcsolatos törekvések a napraforgót is az érdeklődés középpontjába állították. Vetésterülete ugyan a legnagyobb kiterjedése idején sem érte el a 40 holdat, de a nemesítő telep e növénynél is produkált önálló mezőhegyesi fajtát. Szüllő Ferenc és Varga Pál 1936-ban kezdte el a kísérletezést. Bolgár anyagból egyedkiválasztással alakították ki a Mezőhegyesi cirmos napraforgót. A fajta előnyös tulajdonságai folytán — korán érő, alacsony törzsű, egytányérú — alkalmas volt nagybani szántóföldi termelésre. 26 A birtok terméseredményei megerősítik a Mezőhegyesi cirmos napraforgó jó hírét. A gazdaság 8,3 q-s holdankénti termésátlagot ért el. 27 Adott évek országos átlaga 4,8 q/kh volt. 28 72,9%-os különbség mutatkozott Mezőhegyes javára. A továbbiakban négy ipari növényféleséget kell még említenünk. Mindegyik minisztériumi utasításra került a ménesbirtok szántóföldi tábláira. Időben először a dohány jelent meg. A háború után a dohánytermelés oly mértékben visszaesett, hogy a kormány időlegesen kénytelen volt megengedni a saját használatra való termelést. 29 Ebben a helyzetben Mezőhegyes is miniszteri utasítást kapott 80 hold dohány termelésére. 1923ban ültették a palántákat először. A dohánytermelés Mezőhegyesen veszteségesnek bizonyult. A dohány azonos területű búza tiszta jövedelmével csaknem megegyező veszteséget hozott. 30 A dohány feldolgozásához szükséges épületek sem voltak meg Mezőhegyesen, éppen a rekonstrukció idején kellett ezeket felépíteni, akkor amikor enélkül is elég teher nyomta a gazdaságot. 1924-ben részben új épületek emelésével, részben átalakítással 8 dohánypajtát létesítettek. 31 Az igazgatóság mindent megtett, hogy megszabaduljon a kényszerű termelési kötelezettségtől, s húszas évek második felében sikerült száműzni a dohányt. 1928-ban a komlóval próbálkoztak meg. 32 Az elveszett erdélyi és bácskai komlóültetvények pótlása lett volna a cél, azonban a 3 holdas belsőperegi komlóskert nem hozta meg a várt eredményt. A legegyértelműbb kudarc a gyapothoz fűződik. Az országban 1934-ben kezdtek gyapottermelési kísérleteket. A minisztérium szorgalmazta a mezőhegyesi termelés elindítását; Fáy Andor a következőképpen kommentálta a rövid életű próbálkozást: „. .. a minisztérium 100 holddal akart beugrani, de az óvatos igazgatóság 2 kt. holdnál többet nem volt hajlandó a kétes értékű kísérletre feláldozni." 33 Az óvatosság igazolást nyert, mert a gyapot csak virágzott, de nem ért be. 115
