Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Egyéb kapásnövények

szabadítani felesleges tápanyagaitól. Ellenkező esetben, erős istállótrágyázás mellett nagy terméshozamokat ér el ugyan a gazdaság, de ritkán érik be teljesen a termelt répa, aminek következtében nagyobb ráfordítási költség mellett csekélyebb mennyiségű cukrot tud előállítani a gyár. A szakértők a répa alá való istállótrágyázás megszüntetését tanácsolták — ezt már a Stummer-féle szerződés is kikötötte —, helyette szuperfoszfátot javallottak.

54 Az 1923-as szerződésben felerészt ellenszolgáltatás nélkül biztosított szuperfoszfát a gyár elsődleges érdekeit is szolgálta. A gyár más módon is próbálkozott a cukortartalom és a minőség általános javításával. 1926-ban a cukorgyár bérbevett a ménesbirtoktól 19 kh 640 négyszögöl területet négy gazdasági évre kísérleti célokra.

55 A négyes vetésforgóval művelt kísérleti táblákon 1928 —29-ben 20% fölötti cukortartalom-átlagot értek el.

56 A mezőhegyesi ménesbirtokon korszakunkban lezajlott folyamatot dokumentálja, hogy a cukortartalom 13,98%-ról 15,73%-ra nőtt, a termésátlag viszont 179,4 q-ról 136,3 q-ra csökkent a század első évtizedeihez képest.

57 A cukortartalom 11,5%-os növekedésével szemben 24%-kal csökkent a terméshozam. A két adat együttesen mutatja azt a változást, amely a ménesbirtok cukorrépa-termesztésének második szakaszában lezajlott. Hogy a két háború között elért cukortartalom a lehetőségekhez képest nem volt rossz, azt bizonyítja az 1946 és 1983 közötti 15,66%-os átlag.

58 Egyéb kapásnövények r A kukorica és a cukorrépa a kapások összes területéből 86,5—94,4%-kal részesedett. Átlagosan 10% körül mozgott az „egyéb kapások" közé besorolt növények vetésterületi aránya. Utóbbiak közül legnagyobb területet a takarmányrépa foglalt el. Takarmányrépa A takarmányrépa a cukorrépa rokon növénye. Termesztésének technológiája lényegében megegyezett a cukorrépa-termelésnél leírtakkal. A takarmányrépa vetésterületének emelkedése ugyancsak intenzíváló hatású volt. Mezőhegyesen a takarmányrépa összes termése a gazdaságon belül értékesült. A száraz téli takarmányokat kiegészítő répa az állattenyésztés minden ágában hasznos takarmánynak számított. Elsősorban mégis a szarvasmarha-tenyésztésben használták fel, mivel a tehenek tejelválasztására igen kedvező hatást gyakorolt. A ménesbirtokon 215—332 kh-on termesztettek takarmányrépát, azaz a szántó 0,9 —1,3%-án.

1 Ez a kapásterületek 3,3—6,3%-át jelentette. A harmincas évek második felében — párhuzamosan a magtermesztés kiterjesztésével — nőtt a takarmányrépa vetésterülete. A nagyüzemek általános gyakorlatának megfelelően vegyesen termesztettek nagy és kisebb tömegű takarmányrépákat. Az utóbbiak tápanyagtartalma magasabb volt. Nagy tömegű, ugyanakkor magas víztartalmú répa volt a vörös és a sárga Eckendorfi, hasonló jellemző jegyekkel bírt a ménesbirtokon szintén termelt Wauriac. Romlékonysaguk miatt ezeket a fajtákat etették a legkorábban. Tárolásra alkalmasabbnak bizonyultak az Oberndorfi fajták, amelyek több szárazanyagot tartalmaztak.

2 A harmincas években mind a termelésben, mind a magszaporításban előtérbe került a Barres takarmányrépa. Ez a fajta közepes mennyiségű, de jó cukortartalmú termést adott, amely akár tavaszig is elállt.

3 A harmincas években Bábolnán nemesített takarmány-cukorrépa Mezőhegyesen is jó eredményeket hozott. Vetésterületének kiterjesztésére azonban nem került sor, 100