Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
szerepelnek a naplóban: János gazdatiszt lett; Mária („Marcsa”) tanítónő volt Gyulán, nem ment férjhez, bár Szentivány nevű, a Lindl-naplóban sokat szereplő katonatiszt udvarolt neki; Erzsébet („Erzsi”, „Senci”) férjhez ment, Budapesten lett tanítónő, Endre és Imre jogi tanulmányokat végeztek.108 Perszina: Alsó-Fehér-Körösi Armentesítő Társulat mérnöke, rövidebb ideig élt Gyulán. Felesége („Perszináné”) és leányuk, Margit Lindlék társaságába járt. Összegző megjegyzések. A mérnökök vagy állami, vagy magán (részvénytársasági) tisztviselők. Azonban bármely vízügyi hivatalhoz tartoznak, megbecsültségük komoly, amit egyaránt köszönhettek a vízmentesítési munkálatokba évtizedeken át befektetett jelentékeny tőkének és a munkálatok kortársak által elismert országos jelentőségű gazdasági értékének.109 Gazdatisztek Böhm Miklós („Miklós bácsi”) az Almásyak uradalmi tisztségviselője, alkalmazása a kétegyházi kastélyhoz kötötte. Talán házitanító lehetett az első beosztása, mert 1884- ben a foglalkozását „tanár”-nak írják, 1885—1898 között mint „uradalmi tikár”, 1904- ben mint „uradalmi főtiszt, titkár” szerepel. Böhm Vilmos és Viszt Mária fiaként Szat- máron született (1856 k.—). 1884-ben Kétegyházán vette feleségül Szekér Etelkát („Eta néni”) (1861 k.-), Sz. Mihálynak (1816 k.—1907), előbb a kisjenői főhercegi, majd a kétegyházi Almásy uradalom tiszttartójának leányát. A Wenckheimek és az Almásyak a visszaemlékezések szerint szívesen alkalmaztak uradalmaikban nem magyarországi eredetű tiszteket, B. M. szudétanémet származású volt. Valószínűleg a Lindl apa révén, aki rokon vagy jó barát lehetett, a naplóírás egész időtartama alatt egyenletesen szoros kapcsolatot tartott a Böhm és a Lindl család, ami sűrű, kölcsönös látogatásokban is megnyilvánult. A B. házaspár gyermekei: „Marcsika, Erzsiké, Vili, Lujzika”. A Lindl lányokkal bálozó „Marcsika” (Mária, 1884—) 1904-ben dr. Szilágyi Gyula orvoshoz ment feleségül, „Vili” (Vilmos, 1885—1905) fiatalon, műegyetemi hallgatóként hunyt el, „Erzsiké” (Erzsébet, 1887—) és Róza (1889—) további sorsát nem ismerjük. Kraft Viktor: csorvási gazdatiszt, leányai a Lindl nővérek távolabbi baráti körébe tartoztak; az egyik, a már említett Emma (1890—1921) Márky Barna felesége lett, a másik leány neve Mária („Mica”) volt. „Otrokék”: gazdatiszti család, Otrok István és felesége („Máli néni”). Sarkadról költöztek Gyulára. Leányaik, Mariska és Rózsi („Otrok lányok”). Az anyai nagybácsi is gazdatiszt volt Sarkadon. Rendszeresen megfordultak Lindlék társaságában. Mariska nem ment férjhez, később a helyben elegánsnak számító gyulai Árpád utcán trafikja volt. Zechmeister Sándor: a kisjenői főhercegi uradalom intézője, bizonyára a Lindl apa idejéből maradt kapcsolat. Gyulai kórházba került feleségét a Lindl hölgyek meglátogatták.110 108 D. Nagy András: Száznegyven éve született Szarvassy Arzén. Gyulai Hírlap, 1994. febr. 11. 109 Dóka 2006: 111-152. 110 Kisjenői és Erdőhegyi Naptár 1914 évre. Összeáll. Rosenthal Pál. Kisjenő, é. n. 46
