Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
ilyen előírások nem fűződtek. Formájuk kötetlensége miatt pontosan nem határozhatók meg. Szinte ahány eset, annyiféle megvalósulásuk lehetett. Tizennégy ilyen alkalmat számláltunk össze, felének a helyszínéül a Lindl lakás szolgált. Etelka személyében adva volt, hogy zeneszerető társaság gyűljön össze nála. A vacsora után érkezők muzsikálásának műsoráról kevés derül ki: valaki énekelt, zongorázott vagy gordonkázott (például a művész hajlamú Dombi fiú). Különös napközbeni alkalomként többször előfordult, hogy a közelben lakó „Heller néni” vagy távolabbi ismerős ment Lindlékhez zongorázni, máskor sorozatban Lindl Etelka „Schnörch néninek” zongorázott annak lakásán. Ezek az események valószínűleg a muzsika személyes, közönség (társaság) nélküli igényét szolgálták. Több körülmény sejteti, hogy mind a házi muzsikának, mind a társaság nélküli zenélésnek jóval gyakrabban hódoltak, mint azt a napló megőrizte számunkra. A ritkábban sorra kerülő „házi mulatságok” elengedhetetlen kísérője volt a zene. Például Dubányiéknál egy alkalommal hét fiatalember volt jelen, csaknem azok, akik a zsúrokon is. Az utóbbiaktól ezt az alkalmat a kínálás mellőzése, valamint a zene és a tánc különböztette meg. „Nagyon jól mulattunk” jegyezte föl erről a 25 éves Etelka. A család zeneszeretetében nagy szerepe lehetett a nagymamának, akiről a helyi újság már idézett nekrológja {Békés, 1903. dec. 6) nemcsak mint nagy műveltségű, kedélyes, kedves, társaságba való asszonyról emlékezik meg, hanem virtuóz számba menő zongoratudásáról is. Férjének alcsúti szolgálata idején József főherceg gyermekeinek a család által kedvelt zongoratanárnője volt. Alighanem ez magyarázza a „kegyelmes asszony” (gróf Károlyi Ella) és társalkodónője látogatását a nagymama betegágyánál (1903. nov. 2.). Az ő presztízséből bizonyára átsugárzott unokájára is, aki így taníthatta a grófi gyerekeket zongorázni. Teniszpálya) A naplóírás kezdetekor alig két évtizedes múltra tekintett vissza hazánkban a tenisz, de nemzetközi viszonylatban sem volt sokkal régebbi. Két évtized alatt azonban rohamosan elterjedt és népszerűvé vált nemcsak az arisztokrácia és a nagypolgárság, hanem a középrétegek köreiben is, fővárosban, vidéken egyaránt. Sőt a sportújdonságot játszókat nézni divatos társasági alkalommá lépett elő. Nem tudjuk, Lindl Etelka teniszezett-e, valószínűleg nem, de szívesen megjelent délutánonként a teniszpályák mellett gyülekező, bámészkodó társaságban. Lehetett ott sétálni, csevegni, pletykálni, ismerősökkel találkozni. Gyulán a Népkert mellett 1896-ban létesített pályát a helyi teniszklub. (Az 1970-es években szüntették meg.) A Lindl lányok „Erkelék”-hez is jártak „teniszhez”, talán az udvaron vagy kertben kialakított pályához. Egy harmadik helyszínt, a „tiszti” teniszpályát nem tudtuk lokalizálni. Az úri kaszinó telkén 1906-tól szintén rendelkezésre állt pálya, de a naplóból ritkán derül ki, mikor melyiket látogatták. Jég(pálya) A tenisszel párhuzamosan szintén gyorsan terjedtek el hazánkban a modern téli sportok, miközben így lett a különben sok ideje ismert korcsolyázás divatos társasági al- 24
