Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)
ból, amelyeket 1956 után a legkülönbözőbb hatóságoktól és intézményektől kellett az egyházközségnek és vezetőinek elviselniük, úgy, hogy közben saját feletteseiktől rájuk erőltetett hűségnyilatkozatokat tettek és tőlük idegen politikai eseményekről emlékeztek meg elrendelt alkalmakon. Az első ilyen volt a presbitérium díszközgyűlése a „felszabadulás" tizedik évfordulóján 1955-ben. Később meghallgatták a résztvevő esperes beszámolóját a prágai keresztyén békekonferenciáról, perselypénzt küldtek céljaira, Hirosima-vasárnapokat tartottak és „könyörögtek" Vietnamért. A „felszabadulás" 25. évfordulóján kötelezően előírt presbitériumi határozat a sajtóban olvasható frázisok ismételgetése, és szemléletesen tükrözi a központi egyházvezetés által sulykolt megtűrtségi, valamint másodrendűségi érzést: „Az elmúlt 25 év története örömmel tölti el szívünket. Hálásak vagyunk azért, hogy az országépítő munkában részt vehettünk. ...Örülünk, hogy részt vehettünk a világ népeinek és egyházainak közösségében, abban a világméretű küzdelemben, amelynek célja a béke megőrzése, a népek közötti egyetértés és együttműködés munkálása." 29 Az istentiszteletek heti száma a 70-es években tovább csökkent, de az évi két szeretetvendégséget és januárban az „egyetemes imahetet" az evangélikusokkal és baptistákkal együtt mindig megtartották. Leginkább a szeretetvendégségeken fogadták az évi néhány vendégprédikátort, előadót, a városban üdülő lelkészek közül is többen lehetőséget kaptak igehirdetésre. Például 1972-ben négy, 1975-ben kilenc „vendégszolgálat" tényét őrzik a jegyzőkönyvek, ami akkoriban valószínűleg magasabb volt az országos átlagnál, és bizonyára az esperesnek köszönhető. Minden ilyen alkalmat a gyülekezet fokozott érdeklődése kísért. 1974-ben került Gyulára az első női beosztott lelkész, Török Márta, aki újraindította a gyermek-istentiszteleteket és felélesztette az énekkart. Külföldi látogatók is akadtak, 1971-ben egy bázeli református lelkész, 1973ban a wuppertal-elberfeldi (NSZK) teológiai szeminárium küldöttsége látogatta meg a gyulaiakat. Ekkoriban vált ismét szükségessé a templom külső-belső tatarozása. Az előző munkálatok óta villamosították az orgonát (1956) és a harangokat (1970), fölújították az egyik parókiát és a gyülekezeti házat. A templom költségeit ezúttal is pótköltségvetéssel lehetett fedezni. A meghirdetett önkéntes közadakozás újra megmozgatta a református gyulaiakat, habár az 1972/73-ban összegyűlt összeg jóval kisebb hányadát tette ki a szükségletnek, mint 1955-ben. A felújítás 393 223 Ft-ba került, melyből 224 608 Ft (57%) volt gyülekezeti adomány, a többi az 1950-i földvételár utolsó tételéből, az Országos Műemléki Felügyelőség hozzájárulásából, bázeli küldeményből és anyageladásból származott. 30 A vallások és egyházak iránti napjainkban is tartó megújult érdeklődés, melynek kezdetét a szociológiai irodalom az 1980-as évek első felére keltezi, 29 Jkv. IX. 252-253. 30 Jkv. IX. 296., 330-332., 344-345. Az 1972/73-i pótköltségvetés és a rendes költségvetés elválasztása a jkv4oen nem teljesen világos, ezért el kellett tekintenünk részletezésétől.
