Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

szavaknál egyebet nem nyújthattak. A termelőszövetkezetesítés következtében a gyulai reformátusok - bár fokozatosan gyöngülő, de mindaddig - számban és társadalmi súlyban legjellegzetesebb alkotó eleme végleg és visszavonhatatlanul megrendült. Korábbi térvesztését jelezte, hogy az 1950-es évek elején már alig találtak fiatal házas parasztembereket, akik betöltötték volna az úrvacsoraosz-tásnál segédkező egyházfik hagyományos feladatait. Valójában a 30-as évek-nek azok a jelzései nyertek igazolást, melyek a parasztfiatalság egyházi „szervezettségét" hiányolták. Bíró Ferenc halálával (1954) évszázados gyakorlat szakadt meg. O volt az utolsó „parasztkurátor", utána sorban iparosokat válasz-tottak, egyidejűleg azonban „reprezentatívvá" vált a gondnoki tiszt, mert az egyre bonyolultabb számadásokat szakalkalmazottakra bízták. 1957-ben csak megyei rendőrkapitánysági engedéllyel lehetett presbiteri gyűlést összehívni. Utóbb is egyre kevesebb ülést tartottak, és fokozatosan eltűntek a napirendről a korábban olyannyira jellemző viták, kezdeményezések, ügyek. A presbiterek többnyire teljes egyetértéssel hagyták jóvá a lelkészi előterjesztéseket. A termelő-szövetkezetesítés nyomán két meghasonlott gazda önként maradt ki a testületből. A következő három évtized egyháztörténetét egy konkrétan megragadható és egy kevésbé pontosan körvonalazható tényező erőteljesen befolyásolta. Nagyon súlyos következményekkel járt az Elnöki Tanács 1957. évi 22. sz. rendelete, mely előzetes állami (párt) jóváhagyást írt elő a papi-lelkészi állások betöltésére. Visszamenőleg erre alapozták az 1956-os egyházi változások, megsemmisítését. Az egész társadalomra kiterjedően az egyházak és a vallásos ideológia elleni folyamatos föllépést a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1958 nyarán hozott titkos határozata alapozta meg, melyet végre is hajtottak.

21 E sorok írásakor nem ismerjük sem a további (1973-i és 1983-i hasonló tárgyú politikai bizottsági határozatok, sem a Békés megyei „egyházpolitikai koordinációs értekezletek" (1981), az MSZMP megyei végrehajtó bizott-sága egyházpolitikai ülésszaka (1984) és feltehetően ehhez kapcsolódva a megyei tanács értekezletének (1984) tartalmát sem, de joggal feltehetjük, hogy a kezdeti irány lényegében nem változott. A Békés megyei pártirányítás foly-tonosságát személyében az a Gregor György is biztosította, aki 1954 és 1985 között különböző funkcionáriusi beosztásokban „intézte" az egyházi ügyeket. A másik tényezőre fejezetünk elején hívtuk fel a figyelmet. Ebben a korbanegyre gyorsulóan változott Magyarország lakosságának életszemlélete. Ismeretes, hogy a párt- és állami vezetés viszonylag széles réteg számára tette lehetővé a korlátozott va'gyonszerzést a „második és harmadik gazdaság" engedélyezésével. Az anyagi érdekek fölfokozott előtérbe kerülése semmiféle szellemi-lelki érdeklődésnek nem kedvezett. Párhuzamosan a társadalom hagyományos szerkezete is bomlásnak indult, polgári hagyományai megsemmi21 A vallásos világnézet elleni eszmei harcról. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. július 22-i határozata. Bevezeti és közzéteszi: Molnár Attila. Protestáns Szemle 1994/1. 44-66.