Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)

A társadalmi elnyomás lazulásával egyidejűleg jelentkező nem hivatalos „református megújulási mozgalom"-ról szóló hírek 1956 nyarán értek el Gyulára, azonban a presbitérium csak október 16-án tárgyalt nyilvánosan a változások lehetőségeiről: „Tudott dolog, hogy az elmúlt évek keményebb diktatúrája miként éreztette hatását egyházunk életében is...", most eljött az ideje, hogy a templom falai közé szorított egyház visszatérjen a társadalomba. A missziói bizottság tartalmas tervezetet terjesztett elő, mely a néhány éve kényszerűen fölhagyott alkalmak egy részét kívánta föléleszteni (bibliaiskola, csendesnap, szeretetvendégség, imaóra stb.). Ezek meg is valósultak, hacsak a hamarosan bekövetkező eseményekkel járó kijárási tilalmak nem képezték akadályukat.

18 A forradalom békésen zajlott le Gyulán. Október 27-én késő délelőtt- a helyi hatalomátvétel után - a templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak, melyeken az előzőleg tüntetők nagy számmal vettek részt. Az átmeneti sajtószabadságot kihasználva, Kósa Ferenc „Száz ének" címmel hangjegy nélküli szöveg válogatást nyomatott ki a helyi nyomdában, hogy az új református énekeskönyv hiányát valamelyest pótolja. A Kádár-kormány gyulai berendezkedésére december közepén került sor. Az egyház életében jóval lassabban történt meg a restauráció. A presbitérium 1956. december 9-én egyhangú határozattal csatlakozott a kompromittálódott egyházi vezetéssel szembeforduló a Magyarországi Református Egyház Országos Intézőbizottsága felhívásához: egyértelműen kiállt a forradalom és szabadságharc mellett, együttérzését fejezte ki az elesettek és eltűntek hozzátartozóinak, tiltakozott az állam egyházi belügyekbe avatkozása ellen és beszámolt a gyülekezeti élet föllendüléséről. Ezt a határozatot közel két és fél év múlva (1959. március) felső utasításra, mint „nem szeretetből fakadt"-at kellett visszavonni. Közben ismét föllendült a gyülekezeti élet, noha szinte azonnal mutatkoztak a visszaszorítás erői is.

19 1957-1958-ban nagy érdeklődés mellett zajlott le néhány evangélizáció és bibliaiskola. A konferenciaszervezést azonban már 1957 tavaszán megakadályozták. Újjászerveződött az énekkar, fölújult az imaóra, megnőtt a gyermek-istentiszteletek látogatottsága. A téli szeretetvendégségeken, noha a két egyházrész külön-külön rendezett, annyian vettek részt, hogy a gyülekezeti ház kicsinek bizonyult. Viszont a férfi bibliaóra és a nagy ünnep délutáni hálaadó istentisztelet az 1950-es évek végén szűnt meg.

20 A helyi egyházi iratokban alig maradt nyoma az országos viszonylatban társadalmi megrázkódtatást okozó kényszerített termelőszövetkezet szervezésnek. Ismeretes, hogy a legfelső református egyházi vezetés a forradalom előtt már támogatta ezt a tervet, és a végső szakaszban sem állt ki a református egyház híveinek egyik legtekintélyesebb csoportját alkotó birtokos parasztságért. Gyulán a lelkészek nem agitáltak a téeszbe lépés mellett, de vigasztaló 18 Jkv. VIII. 307. 19 Jkv. VIII. 312. 312-314., 351-352. 20 Jkv. VIII. 322., 327., 338., 344., 362.