Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
VIII. Fejezet. Kommunizmus alatt (1948-1990)
telet és mise ideje alatt háztömb körüli motorversenyt Gyula belvárosában, éktelen zajt és forgalmi akadályokat okozva. Máskor a pártbizottság utasítására éppen valamelyik templom előtt „romlott el" egy-egy traktor, amit hosszan és motort recsegtetve javítottak. 15 A városi hatóság először 1952. november 7én (a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom" ünnepén) tilalmazta istentisztelet tartását, utóbb a nagy ünnepek másnapján munkanappá nyilvánítás miatt, csak este lehetett istentiszteletet tartani. A történelmi eseményeket kísérő durva beavatkozások hamarosan az egyházi vezetés magánéletét is elérték. Bíró Ferenc személyében mélyen hívő, értelmes gazda töltötte be a kurátori tisztséget (1946-1953). Ót kuláknak nyilvánították, egy ízben megverték, máskor helyettesítését kellett kérnie a presbitériumtól, mert az akkori időkre jellemző módon gazdasági kihágás vádjával néhány hét elzárásra ítélték. Akadt olyan presbiter, aki pénzt fogadott el más „kulákoktól", ígérve, hogy kimenti őket a bajból. Munkahelyi pénzügyi visszaélései miatt végül ő került börtönbe. 1956-ban külföldre távozott és egy ideig onnan írta rágalmazó leveleit. Különös eset a dr. Erdődi Lajosé. Az 1944 előtt titkos kommunistaság hírében álló, egyébként erős szociális és plebejus érzelmeiről ismert ügyvédet 1947-ben népszerűsége alapján presbiterré választották. Ebben a minőségében szólalt föl egy gyűlésen a hitoktatás ellen, de akkoriban már bírálatát és csalódását sem hallgatta el a kommunista párttal szemben. Nem sokkal később a szovjet titkos rendőrség mint „angol kémet" elhurcolta, 1956 tavaszán került vissza a gulágoktól. A presbitériumban 1950-ben fölvetődött, hogy a testület munkájában hosszabb ideje részt nem vevőket töröljék, de többek javaslatára vele kivételt tettek. Sőt a szabadulása után Budapesten letelepedő Erdődit levélben keresték meg s mivel ragaszkodott mandátumához, 1958-ig presbiter maradt. 16 1953 őszén lelkészváltozás keltett vitát a gyülekezetben és a presbitériumban. Nagy Sándor (1907-1980) családi okokból váratlanul lemondott és Debrecenbe távozott lelkésznek. Helyette teljes névrokonát, Nagy Sándort (1914-1991) ajánlotta meghívni Péter János püspök. Sőt tízezer forintnyi egyházkerületi segélyt is kiutalt a kántorlak második parókiává alakítására. Nem a személyt, hanem a módot kifogásolták a presbiterek, akik annak idején a püspökválasztáskor nem Péterre, hanem esperesükre, Gönczy Bélára szavaztak, és ragaszkodva autonómiájukhoz, szerettek volna több jelöltből választani. Személyi összetűzés nem lett a vitából, és hosszú idő után ismét volt Gyulának püspökvendége, Péter János, aki az új lelkészt beiktatta. Az építési segélyről évek múltán derült ki, hogy a püspök a lelkészi nyugdíjalapból vette el, s mert anyagi gondokkal küszködött a kerület, az összeg felét végül a „juttatott" gyulai egyházközség törlesztette. 17 15 Jkv. VIII. 181., 196.; Karába György: Békés megye értelmisége az ötvenes években. Békési Élet 1986/4. 443-444. 16 Jkv. VTII. 84., 195., 305. 17 Jkv. VIII. 207-210., 216., 218-219.
