Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

hézséget okozott a mesterek hiánya. Üvegest Aradról, asztalost Tótkomlóson kellett fogadni. Az utóbbi munkáját, a templomi nyílászárókat Tótkomlós község ingyen szállíttatta Gyulára. 1802. október 19-én megtartották az elsó' istentiszteletet az újjáépített templomban. A kőművesmunkát Czigler Antal (17671862) végezte. A neves építőmestert az uradalom közvetlenül a tűzvész után hívta Gyulára. Fiával együtt hat évtizeden át tervezett és épített köz- és magánépületeket a városban és környékén. Haan Lajos szerint a „vidéken" 26 templom az ő munkájuk, amibe valószínűleg bele kell értenünk az aradi és bihari vállalkozásokat is, mert a mai Békés megyében csupán öt templom őrzi munkájuk emlékét. A korban elterjedt divatnak megfelelően - és védekezésül esetleges újabb tűztől - eredetileg boltívet akartak építeni a puszta falakra, de a tervtől statikai okokból elálltak. A megmaradt téglából ugyancsak Czigler emelte 1803-ban az átalakítottan ma is álló, mezővárosi viszonylatban rangos külsejű, ötszobás parókiát. Ezzel azonban elfogyott a pénz, és kénytelenek voltak egyezer forint kölcsönt fölvenni Dávidházy János ágyai prédikátortól, aki különben az időközben szintén tűz áldozatává lett debreceni kollégium újjáépítésére is nagyobb összeget hitelezett. így készültek el a toronysisak és padok 1804ben. Az egyik új harangot nyilvános ércgyűjtés után az egyházközség öntetté az Arad megyei Győrökön, a másikat saját költségén a gyulai templomudvaron két tűzkárt nem szenvedett jobbágy gazda, miután „idevetődtek némely Erdélyi Harangöntő Mesterek".

16 1804-re az iskolák és a tanítói lakások is elkészültek. Sikerült telekcserével a fiú- és leányiskolát egymás mellett, a parókia közelében fölépíteni.

17 Az építkezések a templom és parókia utca felőli kőkerítésével (1806) és a nemesi udvarházak hajdani bejáratára emlékeztető - ma már építészeti ritkaságnak számító - fedeles kőkapuval (1816) folytatódtak. Az utolsó nagy vállalkozás 1820 nyarán zajlott le, amikor a templomhajót mintegy negyedével bővítették, félköríves záródást és bele orgonakarzatot emeltek, a nyugati bejárat elé pedig „cinterem" (portikus) került.

18 1815-ben lezárták a betelt temetőt (a mai Régitemető utcán) és a várostól kapott területen a mai Otemetőt megnyitották. A kisebb értékű, de fontos beruházások közül említjük az orgonavásárlást (1821-ben, ekkortól a leánytanító az orgonista tisztét is ellátta), 1831-ben a leányiskola újjáépítését, a harangozói lakást (1832) és az egyházi magtárt (1847). 1832-ben a templomtetőt, 1838ban a toronysisakot zsindelyezték újra. 1842-ben pedig gróf Károlyi György saját költségén kívül-belül kimeszeltette a templomot, mivel benne tartották főispáni beiktatását.

19 Az építkezések elképzelhetetlenek lettek volna az 1790. évi szerződést aláíró gondnok (kurátor, gondviselő) és a presbitérium (egyháztanács tagjai, 16 Jkv. 1.19., 23., 25., 27., 30., 38., 47.; Haan Lajos i. m. 1870.1. 80.; Scherer I. 428.; Sisa Béla i. m. passim. 17 Jkv. I. 14-15., 18., Ezek a mai Árpád utca 4. és 6. szám alatti telkek. 18 Jkv. I. 19-20., 31-36., 46.; Ecsedy Gábor i. m. II. 36. 19 Jkv. I. 37., 223.; II. 6.