Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

V. Fejezet. A gyulai egyház a rendi társadalom utolsó évtizedeiben (1791-1849)

némi zavart csupán az keltett, hogy az uradalom, kihasználva a helyzetet, a rendezetlen utcahálózatot megszüntetendő, újramérette a beltelkeket, ami a legkuszább települési negyedet, a - nevét ettől az intézkedéstől kölcsönző - református Újvárost érintette leginkább.

14 Kuthy Ádám, az Öcsödön székelő esperes július 20-i körlevelében kérte az egyházmegye gyülekezeteitől a gyulaiak megsegítését. Mégis az első adomány Nagyszalontáról (bihari egyházmegye) érkezett: 100 forint az egyháznak, 10 Ft a lelkésznek, és ugyanekkor adakozott 25-25 Ft-ot két gyulai református gazda, azon kevesek közül, akiknek portáját megkímélték a lángok. Juhász István augusztusban találkozott a Gyulán hivatalos ügyben járó Péchy Imrével, a tiszántúli egyházkerület újonnan megválasztott főgondnokával, aki megszerezte az engedélyt az egész egyházkerületre kiterjedő alamizsnagyűjtéshez, segített épületfát szerezni, és mestereket fölkutatni. Domokos Lőrinc, a békés-bánáti egyházmegye gondnoka, Békés vármegye főjegyzője ugyancsak támogatta az egyházközséget. Érdemes tudnunk, hogy a két nemesúr a református egyházon belül akkoriban, a lelkészi és a világi fél közötti éles küzdelemben hangsúlyozottan az utóbbi érdekeit képviselte. A tűz után a legelső istentiszteletet szabad ég alatt, szeptember 20-án tartották. A prédikátor Jeremiás siralmaiból vette a textust (3:37-38). Ezután „deszka sátor"-t ácsoltak a templomudvaron ideiglenes istentiszteleti helyül. Októberben egy szolnoki mester három hét alatt elkészítette a templomfedelet. Az alamizsnagyűjtési engedéllyel önként vállalkozó s ezzel nagy áldozatot hozó hívek indultak az egyházkerület minden esperességébe, végigjárva az egyházközségeket. Összesen kilenc pár eredt útnak, szeptember 11. és január 26. között együttesen 437 napot voltak távol. Az úti kiadások levonásával 4808 Ft 58 1/2 kr-t hoztak haza, legtöbbet a leggazdagabb nagykunsági egyházmegyéből (1023 Ft 47 kr.), legkevesebbet a legtávolabbi és legkisebb lélekszámú máramarosiból. (Az utóbbiból azonban Visk mezővároska egy úrasztali terítőt és két keszkenőt küldött.) A helységek közül Debrecen adott a legtöbbet (440 Ft). Az orosházi evangélikus lelkész által kibocsátott körlevél nyomán Békés megye öt evangélikus gyülekezete (csak a mezőberényi szlovákok hiányoztak) 139 Ft 52 1/2 kr-t gyűjtött össze. (Ebből a legtöbb Szarvasról érkezett, ahol akkor Tessedik Sámuel volt az egyik lelkész.) Az úrasztala felszerelésére különben a legdrágább darabokat (aranyozott ezüst kehely és tányér) az új földesuraság, gróf Wenckheim Ferenc juttatta, aki felekezeti különbség nélkül uradalma minden egyházát hasonlóan megajándékozta.

15 Az első hónapok viszontagságai elkeserítették Juhász Istvánt, aki a nemrég befejezett építést újrakezdte. Megírta esperesének, hogy csak addig marad, míg tető alá kerül az összes egyházi épület. Nem így lett, és ténylegesen neki köszönhető, hogy az egyházközségi élet rövid idő alatt teljesen helyreállt. Ne14 TtREL I. 29. i. 56. d. 3.; Scherer I. 383. 15 Jkv. I. 7., 16. Az útlevelekhez füzeteket mellékeltek, melyekbe az adakozók beírták adományaikat. Ezek egy része ma is megvan a gyulai református egyház irattárában.