Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

ha a tanító esetleg egyedülálló fiatalember lehetett is. A magyargyulai katolikus kántortanítónak, Petik Ambrusnak, igaz, ő idősebb volt és 80 diák járt a keze alá, természetbeniek mellett évi 107 forintra rúgott a fizetése. Még fényesebben díjazták a németgyulai tanítót, és református kollégájukhoz viszonyítva - a praeceptorok sem panaszkodhattak.

39 Nem tudjuk, mikor indult meg a református oktatás a XVIII. században Gyulán. Mivel az iskola és a templom elválaszthatatlanul összekapcsolódott, valószínű, hogy a mindenkori lelkészek tanítottak is, míg külön rektort nem hívhatott az egyház. Scherer Imre Sámuelt mondja Gyula első ismert református tanítójának, pedig ő is tudott Mándoki Istvánról és ismerte azt a forrást, mely rektornak emlegeti. Imre 1778-ban Gyulaváriba távozott. Utána a szatmári születésű, Hajdúszoboszlón, majd Debrecenben tanuló Szász György következett, aki egyszemélyben a káplánságot is ellátta. Gyula nem szerepel a debreceni kollégium XVII-XVIII. századi partikulái között, tehát nem volt akadémiai promóció, nem változtak háromévente külföldi akadémiákra készülő rektorai. Szász Gyulán alapított családot, itt halt meg 1816-ban „jó emlékezetet felhagyván maga után" (Ecsedy).

40 Külön leány tanítójuk 1790-től volt a gyulai reformátusoknak, Botos András. 1792-ben a kerületi tanfelügyelő panaszkodott, hogy a magyargyulai katolikus iskolában ismételten megváltoztatták a tanítás metódusát. A tanítók kényszerűségre hivatkoztak: olyannyira nem váltak be az addigi módszerek, hogy a gyerekek 2-3 év alatt olvasni sem tanultak meg. így akadt katolikus szülő, aki református iskolába járatta gyermekét.

41 (Megjegyezzük, hogy ezt II. József engedte meg csupán és 1790-ig volt lehetséges.) A debreceni kollégium diáknévsoraiban négy olyan, XVIII. századi tanulóra bukkantunk, aki Gyulán végezte alsófokú iskoláit: Sukorói János (1751), Fábián István (1762), Barta Gergely (1782), (ő a Komárom megyei Ácsra ment rektornak) és Tóth András (1788). Esetleges külországi tanulmányaikat nem sikerült követni.

42 A felekezeti érintkezések érzékeny pontját képezték a vallásilag vegyes házasságok és az azokból született gyermekek vallása. Rutheni János katolikus plébános 1739-ben följelentette a hatóságnál Almássy Márton alispán református özvegyét, mert leányait református istentiszteletre járatta. Az özvegy bizonyára a szülők neme után öröklődő vallás tradícióját ápolta, amivel szemben az ellenreformációs törvények a vegyes házasságból születettek kizárólagos katolikusságát írták elő. Az anyát először figyelmeztették, aztán pénzbírságot róttak ki rá, majd elvették tőle leányait és Nagyváradon katolikus családhoz kényszerítették őket. Onnan hamarosan hazaszöktek, mire a vármegye parancsára apai nagybátyjukhoz kerültek Heves megyébe, ahol végül katolizáltak.

43 39 Scherer I. 329-333. 40 Ecsedy Gábor i. m. II. 35.; Thury Etele i. m. II. 34.; Barcsa János: A debreceni kollégium partikulái. Debrecen, 1905. 10.; Scherer I. 325. 41 Ecsedy Gábor i. m. II. 35.; Scherer I. 331-332. 42 Thury Etele i. m. II. 263., 367., 416., 432. 43 Scherer I. 327.; Haan Lajos i. m. 1884/1885. 133-134.