Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

A békési (korábban csongrádi, makói stb.) református egyházmegye jegyzőkönyve 1696-tól fennmaradt, de eleinte igen hiányosan vezették, ezért nehéz pontosan követni az egyházközségek újraalakulásának folyamatát. Kü­lönböző egyéb forrásokra támaszkodva kiderül, hogy a helységek újraépülésé­vel vagy egyidejűleg, vagy rövid idővel később, mindenütt nyoma van a refor­mátus egyházi életnek. Alább úgy sorolunk föl Gyula körzetéből településeket, hogy zárójelben a törökvilág utáni református egyházzal kapcsolatos első em­lítést, többnyire a lelkészordinálás vagy templomépítés évét adjuk meg: Békés (1702), Doboz, Feketegyarmat, Vésztő, Vadász (1711), Füzesgyarmat, Körösladány, Nagyzerind (1712), Erdőhegy, Gerla (1713), Gyulavári (1716), Gyoma (1717), Szeghalom (1718), Köröstarcsa, Okány (1720), Békésszent­andrás (1722). 23 A békési (makói) egyházmegyében Debreczeni Ember Pál még 27 gyüle­kezetet regisztrált. Ebből összesen 12 éledt újjá vagy maradt életben a XVIII. század első negyedében. Közülük mindössze nyolc esett Békés megyére. Hoz­závéve az alább tárgyalandó, a sorba beleillő Gyulát és a három, Sebes-Körös­jobbparti, de ekkor még a túri esperességbe tartozó egyházközséget (Füzes­gyarmat, Szeghalom, Körösladány) megkapjuk a 12 református gyülekezetet. Tájékozódásul említjük, hogy szlovák, német, végül magyar evangélikus tele­pesekből 1718 és 1744 között hat evangélikus egyházközség keletkezett. A gyulai után 1722-ben Nemeskerekiben létesült római katolikus plébánia, de ez a község megszűntével, 1731-ben Endrődre költözött. Ezután 1746-ban Békésszentandráson, 1750-ben Békéscsabán szerveztek újabb katolikus plé­bániákat. Végül Gyulának román ortodox egyháza is volt. 24 Visszatérve a gyulai reformátusokhoz, a lelkész neve ugyan nem szerepel mellette, de 1712. április 6-án az egyházmegyei gyűlés jóváhagyja az első is­mert gyulai lelkészi díjlevelet. Ebben a fizetés évi 30 forint készpénz, 12 deb­receni mérő búza, 8 mérő „gabona", (rozs?, árpa?), 7 mázsa só, sertésre 5 fo­rint, 3-3 icce vaj és méz, 5 font faggyú, öt boglya széna, „fa elegendő", dinnye, kukorica-, kenderföldszántás szerepel. Továbbá négyköblös őszi vetés alá és ugarszántást vállalnak, az utóbbit tavasszal kölessel bevetik. Mindehhez még őrletés is tartozik. 25 Számunkra ebből két dolog nyilvánvaló. Gyulán ebben az időben kellett református lelkésznek szolgálnia, és ha nem is magas a javadal­ma, mivel azt a hívek biztosították, nagyobb csoportnyi református magyart sejthetünk a városban, mint Karácsonyi gondolta, Schererről nem is szólva. Egyébként a következő, 1719-es keltezésű díj levél megerősíti mindazon forrá­sokat, amelyek az időközbeni lélekszám-gyarapodásról tudósítanak Gyulán. Tizenegy helyett tizenöt tételben adja meg a fizetést, 50 forint készpénzt, 20­23 Somodi Lajos i. m.; Rácz Károly i. m. 275-276.; Karácsonyi I. 397., II. 202., 246., 296., 308.; Szegedi Károly i. m. 1904. 9-10.; Barcsa II. 230., 241., 246., 248., 278., 305., 309., 336., 365.; Harsányi Pál: A gyomai reformárus egyház története. Mezőtúr, 1914. 8.; Implom József i. m. 17. 24 Karácsonyi I. 395-397. 25 TtREL I. 29. a. 1. A Békés-Bánáti Református Egyházmegye közgyűlési jkve 31.

Next

/
Thumbnails
Contents