Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

vényesek-e a hódoltság kezdetéig visszamenően, nem tudjuk. Ezért is nem idéztük Ecsedyt az előző fejezetben. Haan Lajos több helyen írja, amit családi emlékezetre hivatkozva, Ecsedy is rögzít, hogy Gerlát a rendszeres áradások miatt 1736-ban hagyták el utolsó állandó lakói. Békésre, Dobozra és valamennyien az imént említett molnárfi, Gyulai János lelkésszel Gyulára költöztek. Karácsonyi János viszont következetesen 173l-re helyezi Gerla végleges fölhagyását. Föltehetően neki van igaza, bár amikor Békés 1732-ben egy váratlan haláleset után lelkész nélkül marad, az esperes a gerlai prédikátort bízta meg beszolgálással. Nevét nem tudjuk, talán Gyulai János lehetett, akiről - Haannal ellentétben - Ecsedy, egyik dédunokáját idézve, megírja, hogy Gerláról előbb Öcsödre került, mielőtt szülővárosának parókiáját elnyerte.

15 A szoros kapcsolat okán elmondjuk, hogy Gyulai előtt még négy gerlai református lelkész nevét ismerjük: 1713-ban Újlaky Jánost rendelték oda, aki első volt a hódoltság megszűnte után, 1720-ban Patai János, 1723-ban Erdődi János írta alá gerlai prédikátorként az egyházmegyei törvényeket. Végül évszám nélkül Debreczeni István nevét is őrzik az iratok, ki onnan Vésztőre került s feltehetőleg egy személy a két község közt fekvő Doboz 1725. évi papjával, Debreczeni Istvánnal.

16 A gerlai határ kiterjedését 1719-ben tisztázó perben a Gyulán élő Szabó Jánost azért hallgatják meg, mert Gerlán nőtt föl és jól ismeri a falu környezetét.

17 Nem lenne meglepő, ha gondos és szerencsés helytörténeti kutatással újabb hasonló adalékok kerülnének elő. Számunkra most ennyi elég annak állításához, hogy a gyulai reformátusok egy része időnként Gerlán vészelhette át a háborúkat. Bár semmi sem támasztja alá, ezúttal is arra gondolhatunk, amire az előző fejezetben más településekkel kapcsolatban, hogy amikor Gyulán nem működött lelkipásztor, Gerláról szolgáltak be Gyulára vagy odajártak a gyulaiak templomba. Gyula hódoltság után kialakuló jellegzetes vallási és etnikai viszonyaival kapcsolatos az, a mai gyulaiak idősebb nemzedéke által jól ismert tény, hogy századunk közepéig a város református, római katolikus és ortodox földművesei zömükben elkülönülten laktak más-más negyedekben: a reformátusok a központtól északra, az Újvárosban, a katolikusok délre, a Magyarvároson, a német katolikusok nyugatra a Németvároson, az ortodoxok keletre, az Oláhvároson. Amíg ez a helyzet fönnállott, a magyarok nyelvjárása vallásilag különbözött. A reformátusoké az északon, és keleten szomszédos i-ző tiszai nyelvjárással képezett folytonosságot, míg a katolikusoké semleges színezetével a köznyelv irányába mutatott kiegyenlítődést.

18 15 Ecsedy Gábor i. m. II. 33.; Haan Lajos i. m. 1866. 21.; Haan Lajos i. m. 1870. 184-185.; II. 281. (Az elpusztult templomok 1733-i összeírásánál nem jegyzik föl, lakott hely-e Gerla); Karácsonyi I. 397.; Szegedi Károly i. m. 1904. 11. 16 Hajnal Ábel i. m. 79.; Haan Lajos i. m. 1866. 21.; Somodi Lajos: Régiségek a helv. hitv. békés-bánáti egyházmegyébe kebelezett dobozi egyházat illetően. PEIL 1860. 740-744.; Molnár Ambrus i. m. 1989. 156; TtRELI. 29. a. 1. A Békés-Bánáti Református Egyházmegye közgyűlési jkve 10. 17 Dávid Géza i. m. 232. 18 Karácsonyi János: A mai Gyula megalakulása. Őrszem 1925. dec. 15.; 1926. jan. 1.; Gyepes