Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

IV. Fejezet. A reformátusok a város újratelepülése és az abszolutista kormányzás korában (1695-1791)

A fölsorolt párhuzamokkal arra kívántunk rámutatni, hogy Gyula esetében is elképzelhető a menekülők ismételt visszatérése. Ezúttal sem tartjuk feladatunknak település- és néptörténeti vizsgálatok elvégzését, de az említett tétel igazságára utaló néhány halvány nyomra kötelességnek érezzük fölhívni a figyelmet. Az 1567. és 1579. évi defterek, valamint az 1715-i és 1725-i Békés megyei összeírások bőséges névanyagában legalább tucatnyi azonosságot találunk (Balogh, Varga, Kiss, Mészáros, Magyar, Török, Kun, Oláh, Szőcs,Molnár, Nagy, Kovács stb.), de ezek olyannyira országszerte gyakori családnevek, hogy pontos azonosításra alkalmatlanok, bár jelölhetnek elődöket és vérszerinti utódokat. Egyedül a mind 1579-ben, mind 1715-ben és 1725-ben szereplő Furka, Gyulán máig élő református családnév minősíthető különösnek és biztosan a folytonosság jelzőjének.

12 A fentebb 1700-ból idézett panaszlevél egyik tétele név nélkül idézi, hogy a gyulai tiszttartó azokat a malomköveket (kézimalmokat?) is megadóztatja, melyeket a menekülők elástak, és most kiemelnek a földből. Folytonosságra utal az armalista nemes Gyulai család hagyománya, amit Ecsedy Gábor jegyzett le a leszármazottaktól. Gyulai János gyulai prédikátor - vele még találkozunk - apja tehetős molnár volt a városban, és egy rác dúláskor (vélhetőleg 1703-ban) csónakon menekítette családját és ingóságát. Az üldözők elől egy Körös-ágban értékekkel együtt elsüllyesztett csónakot a vész elmúltával fölemelte. Az elrejtett pénzből így is annyi vagyona maradt, hogy fiát abból taníttatta a debreceni kollégiumban.

13 A kérdés az, hol húzódhattak meg időlegesen az elmenekülő gyulaiak, legalábbis messzebbre nem futó csoportjuk? Legnagyobb valószínűséggel a Gyula, Csaba, Békés és Doboz között eredetileg mocsári szigeteken, erdők között fekvő Gerla falura gondolhatunk. Ecsedy Gábor ugyancsak szájhagyományból jegyezte le, hogy az 1566-os ostromkor a város lakóinak egy része „a szomszéd helyekre, nevezetesen a többek között Gerlára vette magát, amit onnan gyanítok, hogy a Török kiűzetése után Gerláról jöttek ide mindjárt vissza sok ollyan famíliák, kik mostan is itt vágynak, és akiknek nagy attyaik s annyaik, mint a Fábján, Kertész, Cseke famíliák, még Gerlán születtek". A mindmáig Gyulán élő Fábián és Cseke református családnevek valóban előfordulnak az 1715-ös és 1725-ös gyulai összeírásban, míg a Kertész családnév 1725-ben a gerlai összeírásban található meg.

14 Az adatok hitelesítik egymást, de hogy ér12 Veress 471 472.; Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai. 1715-1730. Békéscsaba, 1977. 125-127. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8.; Káldy-Nagy Gyula i. m. 44-54. 13 Ecsedy Gábor i. m. II. 33-34.; Dr. Gyulai János i. m. 33.; Veress 467-469. Veress 438-443.: az 1591 és 1649 közötti évekből tizenegy nemesi címeradományozó levelet közöl, melyek juttatottjai vagy előnevük vagy családi nevük szerint „gyulaiak" (Gyulaiak). Három bizonyosan gyulai, három sarkadi és egy váradi származású vagy illetőségű közülük. Az adományozó kilenc esetben erdélyi fejedelem, egy esetben király. Nem lehetetlen, hogy a szóban forgó lelkész a fölsorolt armalista családok egyikének tagja volt. Vö. még Demkó Kálmán i. m. 14 Ecsedy Gábori, m. II. 30.; Scherer I. 273.; Veress 471.; Ember Győzői, m. 124-127.; Dávid Géza i. m. 232.