Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
III. Fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején
ti egyházmegyei hovatartozása két okból nem világos. Először, mert két egyházmegye, a makói és a zarándi határán feküdt. Debreczeni Ember Pál feltehetően ezért nem sorolta egyikhez sem. Másodszor, mert a legkorábban makóinak nevezett esperesség neve és kiterjedése a XVIII. század elejéig többször változott (Körös-Maros közi, alföldi, túri, csongrádi, vásárhelyi, békési). 21 Debreczeni szerint 66 egyház alkotta a zarándi egyházmegyét. Elfogadva Rácz Károly érveit, hogy Gyula egyházilag mégiscsak Zarándhoz tartozhatott, 67-tel számolunk. Rácz azonban önkényesen és nem mindig követhető eljárással, hozzácsatolva a makói (békési) és a déli határával a Fekete-Körös vonaláig nyúló bihari egyházmegyéből, valamint a Marostól délre fekvő területről egész sor helységet, 168-ra duzzasztotta ezt a számot. (Magában a koraújkori Zaránd vármegyében ezek közül 103 található.) 22 Lássunk Gyula Zaránd és Arad megyei szomszédságából, 20-40 km-nyi körzetből először olyan egyházközségekre példákat, amelyek a XVII. században léteztek, de azóta faluként nem, legfeljebb uradalmi pusztaként szerepeltek! (Zárójelbe az évszám kerül, amelyből az illető település lelkészének neve ismert.) Szederkény (1654), Tamász (1654), Csunakeszi (1654, 1666, 1677), Bethlen-Osi (1635, 1655). Találunk olyanokat is, ahol a XIX. század második felében románok laknak, reformátusaik csupán kisebb-nagyobb lélekszámú leányegyházként léteznek: Kisjenő (1631, 1633, 1673), Kétegyháza (1653), Ménes (1653,1678), Karalyos (Kerülős) (1653,1666,1669), Székudvar (1656), Talpas (1654) Szintye (1669), Miske (1676, 1681). Erdőgyarak (1630) és Vadász (1669) a XVII. század végén szintén elpusztultak, de a XVIII. században anyaegyházként föléledtek. Elgondolkodtató, hogy Borossebes első lelkészét név szerint csak 1712-ből, Erdőhegyét pedig 1713-ból ismerjük, holott Debreczeni Ember Pál szerint régi egyházak. Ismeretlen okból emlékeztetnek Gyula helyzetére. 23 Rácz a gyulai adatok hiányára magyarázatul fölveti: talán „független reformált", „presbyteriánus" egyházak alakultak ott és a szomszédos Sarkadon, melyek nem tartoztak semmiféle egyházigazgatási szervezetbe. Ötletét feltehetően az ösztönözte, hogy a szatmárnémeti nemzeti zsinat elítélő végzései után az első magyar puritánus prédikátornemzedék két tagja is (Tölcseky János, Nagyary Benedek) a zarándi egyházmegyébe, Borosjenőre került (16501656). Mégsem több ez tetszetős föltevésnél, hiszen a szélsőséges independentizmus ilyen arányú egyházközségi megnyilvánulásának semmi nyoma nincs a hazai egyháztörténetben. Nem szólva arról, hogyha lett volna, csak a XVII. század második felében képzelhető el. Márpedig adataink csaknem egy évszázaddal korábból is hiányoznak. 24 21 Rácz Károly i. m. 94-96.; Tóth Dezső i. m. 1.133-138.; Zoványi Jenő-Ladányi Sándor i. m. 61.; Kis Bálinti, m. 69-70. 22 Debreczeni Ember Pál i. m. 639.; Rácz Károly i. m. 192. 23 Rácz Károly i. m. 160-161., 163., 172., 177., 179., 199., 203., 213., 217., 227., 247., 250., 254., 264. Rácz huszonnégy zarándi helység XVII. századi lelkészének a nevét ismerteti. 24 TtREL I. 1. a. II. k.. Rácz Károly i. m. 230-232., 89-90.
