Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

III. Fejezet. Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején

III. FEJEZET Egyházi élet nyomai a török hódoltság idején A töröknek hódolt Gyulára vonatkozó, föltárt forrásanyag aránytalanul szegényebb a vár elestét megelőző évtizedek, sőt nyugodtan mondhatjuk, megelőző évszázad forrásainál. Scherer Ferenc igen vázlatosan mutatta be a törökkori várost, miután sem ő, sem Veress Endre nem kutatott török levéltárakban.

1 Az ismeretek bővülése valószínűleg ennek a hiánynak a pótlásától lenne várható, ahogyan azt a gyulai szandzsák közelmúltban kiadott, 1567. és 1579. évi adóösszeírásai tanúsítják.

2 A Mohács utáni évtizedekben - talán előbb is - a város egyre több délvidéki menekültet fogadott be, az 1550-es években a közelgő törökök miatt már innen is menekültek Felső-Magyarországra és Erdélybe. A tehetősebb mezővárosi polgárok, az iparosok és kereskedők távoztak legelőbb, éppen azok, akik a reformáció egyik fontos társadalmi bázisát jelentették. Nyilvánvalóan biztosabbnak látták a megélhetést a védettebb országrészekben, ugyanakkor vagyonukat is könnyebben mozgathatták, mint a földműves jobbágyok. Aligha tévedünk, ha az előző fejezet végén szereplő Ambrosius Ötvös János Gyuláról Kolozsvárra távozása mögött is egzisztenciális okot látunk.

3 A törökök jóval Gyula elfoglalása előtt megkezdték a környék hódoltatását. Az 1552-es hadjárat után megszervezték az aradi szandzsákot, melynek területe jelentős részben fedte a későbbi gyulai szandzsákét. A vár bevétele után csak a székhelyet helyezték át Aradról Gyulára.

4 Scherer helyesen állapította meg, hogy a város lakosságának egy része az uralomváltás után nem sokkal visszatért és fölépítette leégett házait. Ezt igazolja az 1567 első felében készült gyulai defterben olvasható 198 keresztyén családfő neve is. Túlnyomólag magyarok, csak néhány esetben sejthető a szláv eredet. Az, hogy föltűnően alacsony a helységnevekből képzett és viszonylag nem nagy a mesterségre utaló családnevek aránya, bennünket arra a következtetésre indít, hogy a törzslakosságnak mondható jobbágyságról van szó. A nemesek és azok, akik távolabbi településekről azok nevét fölvéve érkeztek volna, többnyire hiányoznak. Vajon a magyar családfők számát mennyivel kell beszoroznunk, hogy 1 Scherer I. 228-250. 2 Káldy-Nagy Gyula i. m. 3 Scherer I. 169-171. 4 Scherer I. 229.; Káldy-Nagy Gyula i. m. 10., 33.