Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén
szát. A reformátusoknak azonban szinte azonnal védekezniük kellett az Erdélyből kiindulva terjeszkedő antitrinitáriusokkal szemben. 1569/70-ben a Tiszántúl középső vidékeinek helységeiben sorozatnyi hitvita kísérte Basilius István és Karádi Pál antitrinitárius prédikátorok térítő útját. 70 1569-ben Váradon és Debrecenben zajlottak le nyilvános hittani összecsapások, melyek a hazai protestantizmus fő áramának alakulását tevőlegesen befolyásolták. Bennünket ezúttal mégsem ezek, hanem az említettekhez képest - bár nem elhanyagolható, de - kisebb jelentőségűek, a „mellékszíntereken" zajló hitviták érdekelnek elsősorban. Balázs Mihály kutatásai során nemrég előkerült korabeli levelekből pontosan megtudható, hogy 1570. július 13-án Békésen, egy hét múlva, július 20-án ennek folytatásaként Belényesen rendeztek hitvitát. Antitrinitárius részről mindkétszer Basilius István volt a kezdeményező, Békésen Szegedi Lőrinc helybeli, Belényesen Károlyi Péter váradi református prédikátor vett részt ellenfélként. 1570 őszén Simándon újabb disputára került sor Karádi Pál antitrinitárius lelkész (később püspök) és Melius Juhász Péter református püspök között. Időközben sikerrel gyűjtöttek híveket az antitrinitáriusok a fölsorolt helységek mellett Makón, Hódmezővásárhelyen, Temesvárott, sőt Basilius Dávid Ferencnek írott levelében az akkor Csongrád megyéhez tartozó Mágócs községben alakuló antitrinitárius gyülekezetről is hírt adott. 71 Karádi Abrudbányáról érkezett Simándra s ott 1570-72-ben nyomdát működtetett, melynek azonban eddig egyetlen terméke sem került elő. Innen a helybeli románokkali összetűzése miatt Temesvárra kényszerült menni. 72 Zoványi Jenő Gyulát is megnevezi a sikeres antitrinitárius térítés állomásai között, ám a korabeli, a hitviták szervezéséről és tartalmáról beszámoló levelek nem említik a várost. 73 Ha azonban térképre nézünk, és amúgy is tudjuk, hogy Békés és Simánd, a gyulai uradalom mezővárosai szoros kapcsolatban állottak a tőlük 20-25 km-re fekvő uradalmi központtal, szinte lehetetlennek látszik Gyula kimaradása az antitrinitarizmus terjedéséből. Békésről Simándra a Fehér-Körös völgyében távolabb (kb. 50 km-re Gyulától) eső Belényesre is ebből az útvonalból kiágazva lehetett eljutni. Elképzelhető, hogy Gyulán erős maradt a reformátusok pozíciója, de ennek semmi jele. Föltehető a török őrség türelmetlensége is, ám erről sincsenek adataink, és éppen a szintén török erődítmény, Temesvár fogadta be Karádit. Mindeddig nem ismert, pontosan milyen mélységű lehetett a Dél-Tiszántúlon főleg városokban-mezővárosokban gyökeret verő antitrinitarizmus, de az 1580-as évek végéig eleven maradt. Később nincs nyoma. 74 Basilius János egyik vejét, Ambrosius Ötvös Jánost 1573-ban Gyuláról elszármazott mesterként 70 Révész Imrei. m. 1938. 120-125., 159-173.; Zoványi Jenő i. m. 1977. 11 kk., 138. kk. 71 Balázs Mihály: A Válaszúti Komédia hátteréhez. (Kézirat) 72 Dörnyei Sándor: A XVI. századi simándi nyomda. Magyar Könyvszemle 1964. 172-174. 73 Zoványi Jenő i. m. 1977. 45.; Balázs Mihály i. m.; A békési hitvita előzményeként vehető számba egy feljelentés az antitrinitáriusok ellen, melynek nyomán a gyulai kádi lefolytatta a szükséges vizsgálatot (S. Szabó József: Egy unitárius hitvitázó. Protestáns Szemle 1934. 286-289.). 74 Zoványi Jenői. m. 1977. 132-133.
