Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

lelkészkedő tudós Gyulai Istvánra vonatkozik. 1551-ben Jesus Sirah könyvének fordítását ellenőrizte, részt vett az 1561. évben kiadott Újszövetség fordításában és fennmaradt egy szép egyházi himnusza is.

51 Végül ebben a sorban említjük, mint esetleges gyulait, Gyulai Pál antitrinitárius gyulafehérvári iskolaigazgatót, aki az 1568-ban ott megtartott hitvitában tevékenyen részt vett.

52 A Gyulához közeli Körösladányban - a Nadányiak családi központjában - 1552 elején tartottak zsinatot a tiszántúli lutheránus lelkészek, melyen elítélték az úrvacsoratan eltérései nyomán szakramentáriusnak nevezett svájci irány híveit és exkommunikálták Kálmáncsehi Sánta Márton akkori debreceni prédikátort, akit az éppen terjedő reformátusság vezérének tekintettek. Valóban ő volt az, aki az 50-es évek elejétől nagy lendülettel hirdette a svájci reformációnak nemcsak a transsubtatioval kapcsolatos, hanem más tételeit, az oltárok eltávolítását és a fülbegyónás elvetését is.

53 Valószínű azonban, hogy ekkor még Gyulán nem hódítanak a „szakramentáriusok". Hiszen az 1552. évi rövid életű, déltiszántúli protestáns-üldözéskor egy feljelentő szerint Horváth Bertalan kapitány nyíltan támogatja a lutheránusokat, az egyik pap éppen az ő házában prédikál. Nem ismerjük a meggyőződését az említett Ferenc várbeli prédikátornak. Mágócsy 1559-ben valószínűleg magával vitte, és amikor a 60-as években Torna várában alkalmazta udvari prédikátorának, már minden bizonnyal református volt. Szabó András itt teljes nevén ismeri: Balogh Ferenc.

54 Ugyanekkor 1562-ben István nevű prédikátort találunk Gyulán. 1563-ban pedig új kiváló férfiú, Sztáray Mihály, a kor neves reformátora, és énekszerzője lett a gyulai prédikátor. Esze Tamás fedezte föl a gyulai uradalom báránydézsma-j egy zekében a rendelkezést, ez év augusztus 12-én tizenkét juh kiutalását Sztáraynak. Társaihoz hasonlóan ő is számos helyen megfordult, szolgálatának állomásai gyakran változtak, Gyulára a Baranya megyei Laskóról érkezett, valószínűleg a lutheránus Kerecsényi védelmét keresve. Úgy látszik, Sztáraynak Gyulán sem lehetett sok nyugalma, mert a Tiszántúlon akkortájt diadalmasan terjeszkedő reformátusok vezetője, Melius Juhász Péter odautazott és hitvitát kezdeményezett vele. Magáról az eseményről nincs közvetlenértesülés, de közvetetten biztosra veszi megtörténtét az egy háztörténet-írás.

55 Meliustól fönnmaradt egy töredékes vitairat, mely arról disputál, vajon hol tartózkodnak a lelkek a halál és az utolsó ítélet között. Ez lehetett a tárgya a két kimagasló hitvitázó összecsapásának, ugyanis Melius Sztáray nézeteivel szem51 Scherer I. 199.; Zoványi Jenő i. m. 1921. 69., 189.; Zoványi Jenő-Ladányi Sándor szerk. Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. 235. Jesus Sirah könyve RMNY I. 92.; A kolozsvári újszövetség-fordítás: RMNY I. 172.; Énekének kiadása: RMKT VI. XVI. századbeli magyar költők művei. V. Közzéteszi Szilády Áron. Bp., 1896. 105-107., 323-324. 52 Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Bp., 1977. 25., 103. 53 Révész Imre i. m. 1938. 100-101., 104-105. Zoványi Jenő: i. m. 1921. 294. például püspökladányinak mondja ezt a zsinatot, de feltevését a későbbi kutatás nem fogadta el. 54 Veress 198-199.; Scherer I. 176.; Szabó András i. m. 1987. 266. 55 Esze Tamás i. m. 170-192.