Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)
II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén
zett munkájában kevéssé tér el a régi hit tanításaitól, inkább csak annak visszaéléseit bírálja, de az igaz, hogy Ozoray irata jellegzetes megnyilvánulása a katolicizmussal történő végső szakítás előtti átmeneti állapotnak. Tartalmazza Luther sok fontos tételét, tagadja a böjt, az alamizsnálkodás, általában a jócselekedetek üdvösségszerző voltát, ellenben hirdeti, hogy Isten Krisztus érdeméből bocsátja meg a bűnt. Támadja - mint olvashattuk - a szentségárulást, továbbá a miseáldozatot, a szentek érdemét és kifejti az evangélikus úrvacsoratant. Révész Imre a mű alapos elemzésében rámutatott nyelvének élőbeszédszerűségére. Valószínű, hogy amit összefoglalt, teológiájának népszerű sűrítményét sokszor elmondta, mielőtt papírra vetette. Gyakorlati célokat tartott szem előtt, a meggyőzést, megindítást, rábeszélést, mert a régi hitről még mint uralkodóról beszélt. 17 Ez azt a feltevésünket erősíti, hogy a mű írásbeli rögzítése is több évvel megelőzhette a nyomdába kerülést, nemcsak a szóbeli kidolgozás. Meggondolkodtató, hogy Ozoray a gyulai plébánost bírálja, de az 1540es évek elejétől már nincs betöltve a gazdag gyulai plébánia. A hívek lelki szükségletét a ferences kolostor szerzetesei látják el. Sőt, ide 1537-től a nagyváradi rendházból erősítésül külön hitszónokokat küldtek, ami csalatkozhatat1 an jele a reformáció terjedésének. 18 További adatok sejtetik Ozoray működésének könyve megjelenését több évvel megelőző kezdetét, ami az 1540-es évek legelejére, de talán már az 1530as évek második felére eshetett. A gyulai ferences zárdában 1533-ban tartott gyűlésükön a barátok azért szigorították saját kolostoruk és a lelki gondozásuk alatt álló beginaház rendjét, hogy ne adjanak tápot az ellenük irányuló támadásoknak, így a beginákat eltiltották a tanítástól, szűkítették a kéregetési lehetőségeket, sőt még egy Mária-szobrot is el kellett távolítani a beginaházból, mert ájtatosság címén ürügyet nyújtott világi személyek illetéktelen bejárására. Ugyanekkor tájékoztatásul a németországi reformáció visszaszorulásának egyébként valótlan - híreit is fölolvasták. Egyelőre azonban ereje teljében lehetett a kolostori élet, mert 1535-ben még 10 szerzetes pap, 5 növendék és 8 segítő testvér élt a gyulai zárdában. 19 Az első reformátorok közül egy másik jeles személy, Gálszécsi István 1540 körül prédikátor Gyulán a Massai családnál, akiknek kúriájuk volt a városban. Ez a pártfogó tehát azonos Ozoray egyik patrónusával, ami egymásutániságot és párhuzamosságot egyaránt jelenthet. Gálszécsi szintén Krakkóban (1529-től), a következő évben pedig Wittenbergben tanult. 1536-ban jelentette meg az első magyar hangjegyes kiadványt. Két év múlva ugyanott egy kátét is kiadott, de annak csak a címe maradt fenn. 20 Életrajzának állomásait sokáig 17 Karácsonyi I. 188.; Révész Imre: Krisztus és Antikrisztus. Ozorai Imre műve. Debrecen, 1928. 18 Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. Bp., 1922— 1924. I. 399., 404., II. 72.; Scherer I. 174.; Haan Lajos i. m. 1870. II. 166-168. 19 Karácsonyi János i. m. 1922-1924. I. 389., 391-392., 395., 404.; II. 71. 20 Gálszécsi István: Kegyes énekről és keresztyén hitről rövid könyvecske. Krakkó, 1536. RMNY I. 18.; A keresztyéni tudományról való rövid könyvecske. Krakkó, 1538. RMNY I. 25.
