Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

véleményével szemben a reformáció nem az egyházszakadás szándékával, hanem az egész katolicizmus megújításának igényével indult. A protestantizmustól elhatárolódó tridenti zsinat befejeződésével (1563) vált végleg fölismeréssé az új egyházak születése. Hadd utaljunk kissé előremutatva és példaként egy, a Gyula és vidéke vallási hovatartozását utóbb alaposan befolyásoló egyháztörténeti eseményre. A magyar református egyház megszerveződését közvetlenül megelőző, az egyháztörténetben debrecen-egervölgyi hitvallásnak-nevezett, 1561-62-ben keletkezett hittani irat még számos olyan hivatkozást, idézetet (leginkább az egyházatyáktól) tartalmaz és szóhasználata, fogalmai is olyanok, melyek nem jósolják egészen biztosan a bekövetkező szakadást.

8 Visszatérve Brandenburgi Györgyhöz, tény a reformáció iránti budai rokonszenv és a gyulai katolikus plébánia pártfogásának egyidejűsége, ami persze nem azonos a reformáció gyulai terjesztésével, de elvileg az utóbbi sem zárható ki. Az, hogy a német választófejedelem őrgrófot halála előtt néhány évvel 1541-ben Németországban fölkereste Dévai Bíró Mátyás, a hazai reformáció első nagy alakjainak egyike, arról vall, hogy a magyarországi protestánsok nem felejtették el őt.

9 Mindezek fényében érthető meg igazán a következő évtizedek eseménysorozata: Brandenburgi földesuraságának vége után mintegy harminc esztendővel szűnik meg a katolikus egyházi élet Gyulán. Ezekben az évtizedekben a reformáció több szálon bontakozik ki városban és vidéken. Különösen két körülményt kell kiemelnünk. Az egyiket a fejezet elején jellemzett tényezők alkotják: a mozgalmas gazdasági élet, a korlátozott, de mégis jelentékeny önkormányzati kiváltság és a műveltség iránt fogékony polgárság. A mezővárosi társadalom az ország más tájain is a reformáció befogadásának legérzékenyebb közegei közé tartozott.

10 A másik körülmény mégiscsak a főúri-nemesi pártfogás, de már nem feltevésként, hanem adatokkal bizonyíthatóan. Gyula és tágabb térsége, a DélTiszántúl, sőt a Marostól délre eső területek több tekintélyes birtokos családja a reformáció híve: a Nadányiak Békés és Bihar megyei, Jaksics Péterné Arad megyei, Petrovics Péter szintén Arad megyei, a Massaiak Zaránd, Békés és Bihar megyei földesurak.

11 Kérdés, mikor kezdődött pártfogásuk? 1530-ban Brandenburgitól Czibak Imre nagyváradi püspök a katolikus egyház védelmezője szerezte meg a várral együtt az uradalmat. Utóda 1542-ig Patócsy Miklós ugyan-ezt az álláspontot képviselte. A közelmúltig úgy látszott, hogy az 1530-as évek első felében, legkésőbb a derekán kezdett érvényesülni az említett földesurak reformációt támogató befolyása, aki pedig védelmük alatt működött és föltehetően megnyerte őket az ügynek, Ozoray Imre volt. Nem lehetett azonban pontosan megjelölni Ozoray Békés megyei szolgálati helyét. Úgy tudtuk, hogy magyar nyelvű vitairata 15358 Révész Imre i. m. 120-125. g Bucsay Mihály i. m. 1985. 25. 10 Bácskai Vera i. m. 34-35. " Rájuk már a tárgyat érintő legkorábbi munkák fölhívták a figyelmet: Nadányi János i. m. 215-216.; Debreczeni Ember Pál i. m. 639. Összegezve: Rácz Károly i. m. 7-11.; Scherer I. 174-178.