Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

II. Fejezet. A reformáció Gyulán és környékén

II. FEFEZET A reformáció Gyulán és környékén Szerencsés körülményeknek köszönhetően a XVI. század első feléből, a reformációt megelőző évtizedekből, majd a reformáció terjedésének és kibontakozásának időszakából viszonylag gazdag a Gyulára vonatkozó és a Gyulát érintő okleveles emlékanyag. így a középkorvégi város életéről jóval többet tudunk, mint az utóbb hosszabb-rövidebb ideig török hódoltság alá került, hasonló nagyságrendű települések atlagáról. A helytörténeti irodalom ezekre az évekre tekintve szívesen és méltán beszél Nagy-Gyuláról, hiszen a várost akkoriban ténylegesen emlegették ezen a néven is, és a XVI. század viszonyait figyelembe véve valóban virágkorát élte.

1 Gyula az Alföldet északon és keleten szegélyező vásárvonalon épült, ott, ahol ezt a vonalat a Budáról a tiszavarsányi réven át Erdély Maros-völgyi bejárójához, Lippára vezető út keresztezte. A legközelebbi nagyobb igazgatási és városi központ Nagyvárad, melyhez Gyulát a középkor végén sok szál fűzte, az Erdélybe vezető Körös-völgy jelentős kapuja volt. Gyula városi kapcsolatainak sorában kisebb súlyú, de még fontos szerepet játszott a Váraddal ellenkező irányban és távolabb fekvő Szeged szabad királyi város. A vásárvonal jelentős települései különböző földrajzi adottságú, ennek megfelelően valamelyest eltérő termelésű tájak érintkezésénél keletkeztek. Gyula környezetében keletre és főleg északra nagykiterjedésű mocsarakat, időszakosan vízjárta, fokokkal szabályozott ártereket, folyóágakat és összefüggő erdőségeket, nyugatra és délre viszont a tengerszint felett magasabban fekvő, szárazabb mezőségen füves, ligetes pusztaságot találunk. A Fehér-Körös völgye kapcsolta össze Gyulát - a különben tiszta időben odakéklő - zarándi-bélivilágosi hegyvidékkel. Gyula, mint önálló település első okleveles említése meglehetősen kései. Károly Róbert király tartózkodott Gyulamonostorában 1313-ban és oklevelet adott ki. A mai városhatáron belül azonban jóval régebbi egyházi emlékekről tudunk. Az 1930-as években a hazai középkori régészet történetében úttörő jelentőségű ásatások folytak itt, melyek során Implom József négy kis XIXIII. századi falusi templom alapfalait tárta föl, és nagy valószínűséggel azonosította Szeregyháza, Fövenyes, Szentbenedek és Györké Árpád-kori településekkel. A Gyulamonostora név többé nem bukkant elő. Gyula királyi ado1 Scherer I. 60-99.; Bácskai Vera: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. Gyula, 1991. Gyulai Füzetek 3. sz.