Kósa László: A gyulai református egyház története - Gyulai füzetek 17. (Gyula, 2008)

Okmánytár

A jó igyekezetű feddhetetlen életűeknek akár hozzá közelebbről, akár távolabbról valók voltának, becsületeket védelmezte, előmeneteleket munkálódta, de akiket hibásoknak tartott, személyválogatás és sima beszédek nélkül szemekre hányta fogyatkozásaikat, és érdemek szerént megfeddette, melyért minden jók szerették és becsülték. [...] Külső formájára nézve ezen esperesünk középszerű nagyságú, hajlott idejében is egyenes állású, járása szabad nagy lépésű, ábrázatja hosszúkás kerek, haja sárga fakó, de amely ideje előtt elhullott, mindazonáltal kopaszságát a régibb mód szerént parókával nem fedezte, hanem a hideg ellen fejét fekete bársony barátsapkával oltalmazta. Homloka magos, szemei kékek, s felnyílt bátor nézésűek, orra egy kevéssé lehajlott, beszéde csendes, tiszta, férfias, okos és folyó. írásában a természeti együgyűséget és jó rendet szerette, s tanításaiban is ugyanezt követte. Egészsége, mely egyszer jobb kezének egy ideig való fájása, máskor pedig bal kezének valamely szerencsétlen esés által okozott erős megütődése által valamennyire megzavartatott vala, egyébkor állandóul jó volt, mértékletes, magára vigyázó, indulatain uralkodó, búsulni keveset tudó, társalkodása nyájas, vidám, ártatlan tréfával elégített, mindenféle emberek közt bátor, és tanúságos volt. Istenfélő, embereket szerető, hazája, nemzete s vallása eránt buzgó indulattal viseltetett, melyet kimutatott mind beszédei mind cselekedetei által. - A tudományokban az idő Geniusával elébb-elébb ment, hajlott idejében is szeretett olvasni és tanulni. A szokás által törvényessé tett régi hibás vélekedésen keresztül látott, s azokat megvetette, s mit ítél rólok, meghitt baráti előtt nyilván kimondotta. A deák, görög, zsidó, francia, német nyelveket értette. Kivált franciául beszélni szeretett. - Életmódjában, valamint öltözetében az egyszerűséget kedvellette, sem a sok ételnek, sem a drága öltözetnek barátja nem volt. Este inkább elmulatott, de nagyon jókor felkelni nem szeretett, pehellyel megtöltött puha párnát s a dunnás ágyat nem kedvellette. Mikor felkölt, könnyen öltözve mosdás előtt a szabad levegőn kijárta magát, s azután megmosta nemcsak ábrázatját, hanem egészen a fejét. Reggel egy findzsa kávét megivott, de pálinkát vagy mást sohasem, egy meszej borral délben beérte, este egy-két alma, vagy egy kevés retek legkedvesebb vacsorája volt. Fiatalságában pipás volt, de esperes korában elhagyta, ezt az okát adván: „Elég volt 30 esztendeig a pipázással hiábavalóskodni, ideje, hogy vénségemre megtérjek belőle." Hosszú gombos reverendába szokott járni hivatalos foglalatosságaiban, és kerek selyem kalapban, és ettől az időtől fogva hagyódott el tractusunkban a háromszegletes kalap. Mikor hivatalos foglalatosságai engedték, szeretett szőlőjébe kisétálni, és ott holmi aprólékos munkákat tenni. - Midőn látná, hogy antecessorának, esperes Kúti Ádámnak sírja felett főtől való fáját ellopták, így szólott az öcsödiekhez: „Ha meghalok, egy szál nádnál egyebet ne tegyetek síromhoz." Még gyulai prédikátor korában, 1792-ben megházasodott, elvévén szalontai Eresei Sámuel szép és jó leányát, de aki az 1801. esztendei július 9én délután Gyula városában történt nagy gyúladáskor megrémülvén, azután mindig gyengélkedő volt, úgyhogy gyermekei nevelésének terhe is leginkább csak az attyokon feküdt. Négy jeles fia közül Antal makói prédikátor, József,